Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 

 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)

A zsákmányelfogási technikák sokfélesége
Zsákmányfelderítés
A ragadozók számos tulajdonságairól kimutatták, hogy
1) növeli a valószínűségét, hogy a táplálékkereső állat valamilyen ehetőt fedez fel, vagy
2) növeli a valószínűségét annak, hogy a felfedezett táplálék elfogyaszthatóvá alakítható. 
Röviden bemutatok néhány példát mindkét kategóriára ezen tulajdonságokból, kezdve a zsákmány felderítéséhez való alkalmazkodással.
Korábban már megtárgyaltuk, hogy a bajszos devenér hogyan fedezi fel a következő étkét azzal, hogy hallgatja a brekegő békát. Ezen denevérek a potenciális zsákmányok között akusztikus jelzéseik alapján tesznek különbséget /688/. A ketrecben lévő éhes denevér, ha lehetősége van olyan hangszóróhoz, amely soha nem hallott brekegést közvetít, amely hasonlít egy mérgező béka brekegésére, vagy a másik hangszóróból egy ehető béka hangjához hasonló szól, szinte mindig elkerüli a varangyszerű jelzéseket és a másikat látogatja /2. ábra/. 
A kevésbé zajos zsákmányok után vadászó ragadozókat is segíti néhány dolog abban, hogy zsákmányba ütközzenek. Egyes óceániai világító halaknak bioluminescens fényszervük van a szemük alatt, amelyet tetszés szerint be- és kikapcsolhatnak. Ezek az állatok a sötétben vadásznak éjjel, vagy nagy mélységben, ekkor aktivizálják fényszervüket, hogy elegendő fényt produkáljon zsákmányaik észrevételére, melyet máshogy nem látnának /189, 540/.
A keresőkép formálás a zsákmány vizuális felfogásának hatékony, speciális mechanizmusa. Niko Tinbergen szerint azon madarak, amelyek tapasztalatuk alapján megtanulták a kulcs jellegzetességeket a gyakori zsákmányukkal társítani, azok keresőképet formálnak ezen zsákmányokra speciálisan /770/. 
Alexandra Pietrewicz és Alan Kamil operáns kondicionálást használ, hogy tesztelje, vajon a keresőkép formálás előfordul-e kék szajkóknál? A kutatók madaraikat megtanították arra, hogy a megfelelő háttérben helyezett rejtő színű lepkék kivetített képeire reagáljanak. Amikor egy dia felvillant a vásznon, a szajkók rövid időt kaptak a reagálásra, ha a szajkó felfedezte a zsákmányt és csipegetett egy kulcsot, akkor táplálékjutalmat kapott, majd gyorsan mutattak egy újabb diát. Ha a madár akkor csipegetett, amikor nem volt rejtőszínű lepke a képen, nem csupán nem kapott táplálék jutalmat, hanem várnia kellett egy percet, hogy ismét táplálékhoz juthasson /635/.
A tesztjük során a szajkóknak 16 diasorozatot mutattak, amelyek felében volt lepke. Az egyik kísérletben 8 lepkedia ugyanarról a fajról készült, de egy másik, 16 diás próbánál két lepkefaj véletlenszerű sorrendben tűnt fel a képernyőn. Amikor a madaraknak csak egyetlen fajt mutattak, és így lehetőségük volt az ismételt tanulásra, akkor nyilvánvalóan keresőképet formáltak, mivel ahogy a sorozat előre haladt, egyre kevesebb és kevesebb hibát követtek el. De amikor két zsákmány faj fordult elő a vetített diákon, akkor a szajkók zsákmány felismerő képessége nem javult. Ezt az eredményt úgy magyarázhatjuk, hogy vagy nem formáltak keresőképet, vagy pedig óvakodtak az egyik faj keresőképét használni, amikor a másik faj képét látták a képernyőn. Ezzel csökkentették a zsákmányfelderítés pontosságát, azon körülmények között, amikor mindkét zsákmányt egyforma gyakoriságát látták /3. Ábra/. 
Hasonló vizsgálatot végeztek a szabadban európai fekete rigókkal, s ez a kísérlet demonstrálta, hogy a fekete rigók zsákmányfelfogó képessége javult, ha lehetőségük volt tapasztalatokat szerezni a zsákmányról. Ebben az esetben a zsákmány "egy lisztes illetve egy zsíros rudacska volt", amelyet zöldre vagy barnára festettek, és zöld vagy barna színű kavicsokkal fedett tálcára helyeztek. A madaraknak ismerős volt a táplálék, mivel korábban lehetőségük volt a festetlen, tészta-szerű giliszták elfogására. Amint a feketerigók a festett zsákmányra vadásztak, egy, a zsákmányokat rejtő színű háttérben. pl. zöld kavicsos háttér a zöld rudacskáknak, akkor a madarak az utolsó négy rudat sokkal gyakrabban találták meg, mint az első négyet. Ez az eredmény egybevág azzal a nézettel, hogy a zsákmányfelismerés hatékonyabbá válik, amikor a madaraknak lehetősége van keresőképet formálni bizonyos zsákmánytípusra /467/.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org