|
|
|
A territorialitás
|
|
Milyen nagy legyen egy territórium?
|
| |
| A territórium nagysága roppant módon
változik az állatok között, részben
összefügg a testnagysággal (az aprónyárfa levelész csupán néhény
milliméternyi territóriumot véd, míg a barázdabillegető 600 méteres
folyópartot). A territórium funkciója összefügg annak nagyságával.
Számos fajnál a territoriális hímek csak azért védenek
egy helyet, hogy ott párcsalogató pózokat végezzenek /13. fejezet/.
Nagy madarak és emlősök ebben a kategóriában csupán néhány négyzetméternyi
területet védenek. Az előző fejezetben a territórium tárgyalását
nagyrészt a táplálkozó vagy mindenes territóriumokra
szorítottuk, amelyekben a tulajdonosok a védett táplálékot aknázzák
ki. Nem meglepő, hogy a táplálkozási territóriumok sokkal nagyobbak
rendszerint, mint amelyek párcsalogatásra létesültek. |
| Még
egy táplálék territóriummal rendelkező fajon belül is a védett
terület nagysága jelentősen változhat. A rőt kolibri a kaliforniai
hegyekből a mexikói telelő területekre vonul. Az utazás során
a madarak néhány napra megállnak a táplálékokban gazdag területeken,
ahol territoriális módon viselkednek. De a castilleja növény
virágainak száma, amelyet a madarak védenek, napról napra változik.
Ha a madár maximalizálni próbálja a napi nettó energiamennyiségét
azt prediktálhatjuk, hogy amikor territórium nagyságukat megváltoztatják,
akkor nagyobb súlynyereségre tesznek szert.
De hogyan lehet rávenni egy kolibrit, hogy felfedezze napi kezdő
és befejező súlyát, anélkül, hogy a madarat kitennénk az erősen
stresszelő befogásoknak a nap elején és végén (és anélkül, hogy
a vizsgálatok alanya az elszenvedett traumától rövid időn belül
eltűnne a helyről)? |
| Lynn
Carpenter és kollégái egy hatásos megoldást vezettek be /138/.
Egy territoriális folton belül erősen csalogató hatású ágacskát
helyeztek el, amelyet jól lehet látni távolból is távcsővel. A
territoriális madarak szeretik ezen helyeket, mivel könnyedén
áttekinthetik a birodalmukat és néhányuk boldogan elfogadta a
mesterséges faágacskát. A faág egy mérleghez csatlakozik, tehát
a madár az ágra szállva megméri magát, a megfigyelők megelégedésére. |
| A madarak
legtöbbje a vizsgálatban a hegyi legelőn tartózkodás alatt megváltoztatja
a táplálkozási territóriumát. Ezek a próba-szerencse alapú változások
súlynyereséget eredményeztek, úgy, hogy a madarak zsír raktározási
sebessége megnőtt a déli elvonulásuk előtti
egy, vagy néhány napban. Egy jellegzetes esetet a 18. ábra mutat
be. Figyeljük meg, hogy ez a madár először jelentősen kiterjesztette
territóriumát. Ezután néhány virágot feladott, melyet korábban
védett, így csökkentette az agresszió energia kiadását és
ennek eredményeként gyorsabban növelte súlyát. |
| A
forrás maximalizációs hipotézis predikciója, hogyha a források
növekednek egy területen belül, akkor a védett terület nagysága
nem csökken, mivel a terület ellenőrzésének a költsége nem változik,
de a nyereség a terület csökkenésével nő, így növeli a nettó energiafelvételt.
Ezzel szemben a költség minimalizációs hipotézis predikciója,
hogy minél több forrás hasznosítható, a territórium tulajdonosnak
csökkenteni kell a védett terület nagyságát, mert ezzel még
úgy is időt és energiát takarít meg, hogy kielégiti az alapenergia
igényét. |
| Ezen
hipotézisek megfigyelési tesztjében David Paton és H.A.Ford megmérte
két ausztráliai nektárevő nagyságát a vizsgált területen virágzó
nektárt produkáló Banksia virágok számához viszonyítva /626/.
Ezen erősen territoriális madarak táplálkozó területeket védenek
a tél folyamán úgy, hogy a territórium nagyság nagymértékben változik
/19. ábra/. Paton kimutatta, hogy bármilyen nagyságú természetes
territórium mindig tartalmaz elegendő
virágot, hogy kb. 18 kilokaloriát naponta adjon. A madarak akkor
védtek nagyobb területeket, ha a nektárforrások jobban szétszóródtak
voltak, és kisebb területeket védtek, ha a Banksia virágok jobban
csoportosultak. |
| A
barázdabillegető egy másik lehetőséget annak tesztelésére, hogy
a madarak vajon oly módon igazítják a territórium nagyságukat,
hogy a költségeket a minimumon tartják, mialatt még életben maradásukhoz
elegendő táplálékot próbálnak szerezni? A barázdabillegetők territóriumainak
forrásai újratermelődnek,
ahogy a rovarok a folyópartra kisodródnak. Az újratermelés aránya
változhat. Matematikailag ki lehet mutatni, hogy nagy rovar beáramlás
idején a kisebb territórium nagyobb energia nyereséget ad egységnyi
időben, így a madár gyorsabban kielégítheti energia igényét,
ahelyett, hogy a folyópart teljes 600 méteres szakaszát továbbra
is védené. |
| A
barázdabillegetők azonban nem reagálnak a táplálék újratermelődés
rövid idejű változásaira a védett territórium nagyságának igazításával.
Ehelyett a tél folyamán végig kb. 600 méteres territóriumot tartanak
fenn. A hosszú távú szempontok nyilvánvalóan kedvezhetnek ezen
viselkedésnek. A rovarok felújulási gyakoriságának változása azt
mutatja, hogy 300 méter nagyságú territóriummal rendelkező barázdabillegető
képtelen lenne elegendő táplálékot gyűjteni 14 téli napon a 42-ből.
Ezzel szemben a 600 méteres vagy ennél nagyobb territóriumok elegendő
rovaramennyiséget adnak ahhoz, hogy a madarak életben maradjanak
a territóriumon a 42 napból 38 alatt. Így a madarak
következetesen védik a 600 méteres territórium egész szakaszát,
hogy csökkentsék az éhezéses napok esélyét /386/. A barázdabillegetők,
nektárevő madarak és a kolibrik territóriumos viselkedése jelzi
az idő és a bebiztosítási hasznok hatásának jelentőségét
a különböző nagyságú védett territóriumok fitnesz nyereségére. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 