|
|
|
A territorialitás
|
|
A territorialitás hosszú távú
hatása a fitneszre
|
| |
| A viselkedés-ökológusok a nektárral táplálkozó
madarakat annak a hipotézisnek
a tesztelésére használták, hogy akkor érdemes territoriálisnak
lenni, ha ez hatékonyabban biztosítja a napi energia szükségleteket.
Ugyanezt a hipotézist alkalmazták a barázdabillegetőre, amely
táplálkozó területet véd a fészkelési időszakon kívül /173/.
A barázdabillegető azonban rovarokat eszik és nem nektárt. Dél-Angliában
a téli territóriumok 600 méter hosszú folyópartok. A territórium
tulajdonosok vízi rovarokat fogyasztanak, amelyeket a folyó állandóan
a partra sodor. A barázdabillegetők a nektármadarakhoz
hasonlóan képesek átváltani a territóriumból a nem territoriális
viselkedésbe és vissza. Ahogy a rovarok kisodrási gyakorisága
lezuhan egy területen belül, a territórium tulajdonos ideiglenesen
nem territoriális egyedek csapataihoz csatlakozik,
amelyek sokfelé táplálkoznak a környékben. Amikor a folyópart
rovarokban termékeny, a territoriális barázdabillegetők helyben
maradnak, és élénken védik azt a behatolók ellen. De viselkedésük
két talányos aspektusa ellentmond annak a predikciónak, miszerint
az egyedek territoriálisak a gazdag táplálékhelyek birtoklásáért.
Először is, a rezidensek néha más madarakat is megtűrnek a területükön
ideiglenesen, amely következtében a másik egyed csökkenti a táplálékellátást
/177/. Másrészt, míg Nicholas Davies 1974-es
téli vizsgálatának legjobb napjaiban sem haladta meg a territoriális
billegető táplálékgyűjtési rátája a percenkénti 20 egyedet, ugyanekkor
a csapatban élő madarak 21-29 rovart gyűjtöttek /173/. A madarak
ürülékének megvizsgálásával (ez a viselkedésökológusok
kevéssé irigyelt tevékenysége) kimutatta, hogy a territoriális
és a nem territoriális billegetők által fogyasztott rovarok nagysága
ugyanaz, s így a territoriális madarakat nem kompenzálta a kevesebb,
de nagyobb egyed elfogyasztása. |
| A territorium
tulajdonosok csupán akkor tolerálnak egy szatelita egyedet, ha
azon a napon a tápláléksűrűség nagy. Ez csökkenti a szatelittel
a territorium osztozkodás költségét. Továbbá ezen napokon a behatolók
különösen valószínűen bemerészkednek a territoriumokra.
A szatelit barázdabillegető
a terület idegenek elleni védelmében 20-50 %-ot vállal, s így
a rezidens ilyen feltételek mellett növeli a nettó energiabevételét
a szatelit hím tolerálásával /17. ábra/. Ezzel az egyes számú
rejtélynek a végére értünk. |
| De hogyan
magyarázzuk a territorális madár következetes visszatérését arra
táplálkozó helyre, amely kevesebb táplálékot nyújt, mint a csapatos
madarak által látogatott nem védett területek? Vajon miért vesződik
a territoriummal, amikor máshol a táplálkozás sikeresebb?
Davies szerint, amikor a legelőket a hó befedi, a folyópart lehet
az egyetlen hely, amely rendszeres és állandó táplálékkínálatot
nyújt. Hogy testsúlyát megőrizze, egy barázdabillegetőnek ideje
90 %-ában táplálkoznia kell, és kb. 7500 táplálékegyedet
kell gyűjtenie naponta. Egyetlen napos éhezésbe elpusztulhat. |
| Így
a territórium birtoklása a biztosítás egy eleme lehet különlegesen
rossz időjárás ellen. Tesztelni kellene a hipotézist, hogy az
állatok nem csupán a különböző táplálkozó területek viszonylagos
produktivitását veszik figyelembe, hanem a táplálékok megbízhatóságát
is, amikor döntenek arról, hogy territoriálisak lesznek-e vagy
sem /173/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 