Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
A territorialitás
Territorialitás és szaporodási siker
 
A nyárfa levéltetvek, amelyek megpróbálnak más nőstényeket távol tartani a levelükön letelepedéstől, nagyszámú utódot hoznak létre. Azt a predikciót, hogy egy forrásgazdag territórium birtoklása növeli a territórium tulajdonosának reproduktív sikerét, néhány gerincesnél is megvizsgálták. Sok madár fészkelő-területet véd, ahonnét utódaik táplálékszükségletének nagy részét összegyűjtik. Ha az alkalmas fészkelőhelyek száma valóban limitált, akkor találni kell territóriummal nem rendelkező nem fészkelő egyedeket, a territoriális madarak populációiban.
A rőtnyakú veréb populációjának vizsgálatában Susan Smith vizsgálta függönyhálóval, (egy finomszemcsés sötét nylonhálót feszítenek ki póznák között a madarak mozgási területén). Mindegyik madárnak a kutató egyedülálló színes gyűrű kombinációt adott /734/, így fel tudta térképezni az ismert egyedek helyeit és fészkelési aktivitásukat, ha volt. Mint ahogy a legtöbb vizsgált énekes madaraknál a térképet territóriumokra lehetett osztani, mindegyiket egy szaporodó hím és a párja birtokolta. Ezen kívül azonban volt számos nem territoriális egyed, amelyeknek jól definiált mozgáskörzete volt egy-vagy két territórium között. 
A territórium nélküli madarak csendesek voltak, nem keltettek feltűnést, és állandóan a territóriumok között álltak lesben. Ezen madarak nem szaporodtak, mivel amint éneklésbe kezdtek, azt nem tolerálták a rezidens hímek, és a territóriumon lévő nőstény sem engedte a nem territoriális tojók letelepedését. Ehelyett az árnyékpopuláció tagjai egy kedvező lehetőségre várakoztak, hogy territóriumot szerezhessenek, amint a megfelelő nemű territoriális madár eltűnt. Közvetlenül egy hím rezidens kimúlása után a hím, amely korábban nem territóriálisként kóborolt a territóriumon, helyet foglalt és átvette a benne lévő nőstényt. A nőstény kóborlók ugyanezt tették, ha egy rezidens nőstény elpusztult, vagy elköltözött. A territóriumon kívüli vagy alárendelt egyedeknek kis esélyük volt a terület megszerzésére egy jelenlévő kóbor egyeddel szemben, amely ha képes volt a terület birtoklásának kinyilvánítására, tudott szaporodni /734/.
Smith vizsgálata azt a hipotézist támogatja, hogy a territórium tulajdonosok reproduktív sikere nagyobb, mint azoknak, akik képtelenek territóriumot szerezni. Ugyanez figyelhető meg egy európai énekesmadárnál, a széncinegénél, ahol a kóborló egyedek néha párosodnak és szaporodni próbálnak egy másik pár territóriumán, anélkül, hogy kinyilvánítanák territórium foglalásukat. Ezen párok gyakorlatilag beosonnak egy már meglévő territóriumra, fészket készítenek, amilyen gyorsan csak lehetséges, és próbálnak annyira kevéssé feltűnően viselkedni, ahogy csak tudnak. Ha a rezidens territoriális hím felfedezi őket, akkor elűzi őket, de néha sikeresen tudnak fészkelni, különösen, ha akkor érkeznek, amikor a gazdamadár már keresztül ment egy erősen agresszív territórium megállapodási fázison és kotolja a tojásokat. 
Az a tény, hogy a territoriális párok elviselik az agresszió éneklésben és járőrözésben jelentkező költségeit arra utal, hogy jobban kell szaporodniuk, mint a beosont egyedeknek, ha a territorialitás adaptív ennél a fajnál. Andre Dhondt és Jeannine Schillemans belga ornitológus azt találta, hogy a betolakodó madarak egy kicsit kisebb fészekaljat raknak, mint a territoriálisok, de a fészkek közül sokkal több a sikertelen (nagyrészt a territórium tulajdonosokkal való összecsapások következtében). Ennek eredményeként a betolakodók átlagosan csupán 4 fiókát repítenek, míg a territoriálisak 8 fiókát. /194/.
A belga kutatók a széncinege lomberdei populációt vizsgálták, de ezen faj néha bokros élőhelyeken is fészkel. Egy angliai populációban, amelyet John Krebs vizsgált, a hímek kezdetben énekkel, pózokkal, majd fizikai küzdelemmel harcolnak az erdei élőhelyen lévő territóriumokért /444/. Amint a vizsgált terület teljesen telítődött színes gyűrűvel jelölt egyedekkel, ekkor még számos madár fészkelőhely után kutatott. Ezen egyedek közül több végül is az erdőt övező bokros területeken foglaltak territóriumot és ott próbáltak fészkelni. 
Mivel a széncinegék az erdei territóriumokat preferálják a bokrosokhoz képest, Krebs prediktálta, hogy az erdei széncinegék több fiókát repítenek, mint a bokros területeken élők. Ez a predikció igaznak bizonyult, mivel a 9 vizsgált fészek közül csupán kettő /22 %/ repült ki a bokros élőhelyeken, míg az 59 erdei fészekből 54-ből /92 %/ repültek ki fiókák.
Annak tesztelésére, hogy a bokros részeken lévő madarakat valóban kizárták az elsőrangú fészkelő területekből, Krebs hat párt eltávolított (ami egy szebb kifejezés arra, hogy lelökte és megölte) az erdei területükről. Néhány napon belül a legtöbb territóriumot új tulajdonos vette birtokba, főként a környező bokros területekről, amelyek elhagyták rosszabb minőségű élőhelyüket, amint egy jobb élőhely alkalmassá vált /15. ábra/. Ez egy újabb példája, hogy a vándorlás növeli a reproduktív esélyeket.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org