|
|
|
A territorialitás
|
| |
| Ebben
a fejezetben megvizsgáltuk, miért preferálnak az állatok egyes
területeket a másikhoz képest és miért mennek el egyik helyről
a másikra. Most fordítsuk figyelmünket egy másik probléma felé.
Ideiglenesen vagy állandóan letelepedve vajon territoriálisnak
kell lenni egy egyednek és megvédeni az adott helyet a többiek
ellen? Mint ahogy az állatok különböznek az élőhely és fészkelési
hely preferenciában, készségességükben az elvándorlásra
vagy vonulásra, ugyanúgy vannak fajok, amelyek különlegesen agresszívek
egy élőhelyért való küzdelemben, míg mások figyelmen kívül hagyják,
sőt tolerálják az élőhelyeken lévő társaikat. Ezen fejezetben
említett számos faj éves ciklusának egy részében
territoriális, és az év fennmaradó részében nem territoriálisan
tart fenn egy mozgáskörzetet (nem védett élőhely). |
| Mint
ahogy nyilvánvalóan költséges a születés helyéről elvándorolni
vagy a vonulni 1000 km-eken keresztül, ugyanúgy a territorialitás
is egy olyan tulajdonság, amelynek nyilvánvaló hátrányai vannak.
Nézzük pl. az apró nyárfalevél tetvet, amely apró termete ellenére
egy erősen territoriális lény. Egy nőstény levéltetű, amely egy
fiatal nyárfalevélen telepszik meg, többször beleszúr, majd
táplálkozik a levél alapjánál lévő szövetekbe, ezáltal egy mélyedést
hoz létre, amelyből végül is egy gubacs képződik. De ha egy második
nőstény próbálja meg elfoglalni a levelet, az elsőnek érkező és
az újonnan jött időt és energiát szán arra, hogy egymást
rugdossák és taszigálják, amely két napon keresztül is tarthat
/13. ábra/. Mialatt az agresszióval vannak elfoglalva, a nőstények
nem szurkálják a levelet, késleltetik a gubacsképződést és így
csökkentik a gubacs végső nagyságát. A harcosok még el is
pusztulhatnak a küzdelem során /836/. Nem lenne előnyösebb számukra,
hogy elkerüljék a küzdelmet és egy olyan helyre menjenek, ahol
területet foglalhatnak a territorialitás költsége nélkül? Ha a
territoriális védelem költségeit érdemes vállalni, akkor lenni
kell valamilyen reproduktív kompenzációnak a megvédett forrásokból.
Ahogy korábban megjegyeztük, néha két nőstény megosztozik ugyanazon
a levélen az egyik nőstény a gubacsot közvetlenül a levél alapjánál,
míg a másik a levélen kissé távolabbra költözve formálja.
Egy 14 négyzetcentiméteres levélen egyedül lévő nőstény reproduktív
sikere nagyobb, mint azon nőstényeké, amelyik képtelen monopolizálni
egy ugyanilyen levelet /14. ábra/ Továbbá azon a leveleken, amelyeken
két gubacs van, a levélalaphoz közelebb
lévő nősténynek több utóda van, mint a távolabbi nősténynek. A
kizárólagos tulajdonviszony előnyei magyarázzák, hogy miért küzdenek
a nőstények a többiek távoltartásáért a levelekről és ha nem sikerül,
akkor próbálják a levélalapi helyzetet elfoglalni. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 