|
|
|
Migráció
|
|
A vonulás haszna
|
| |
| A vonulás az elvándorlás egyik speciális
formája, és ahhoz hasonlóan lehet vizsgálni. Az a tény, hogy olyan
sok nem rokon fajban konvergens evolúcióval hasonló viselkedési
mintázat alakult ki, az összehasonlító módszer használatát potenciálisan
lehetővé teszi. |
| A
vonulás ökológiai tényezőinek keresése az összehasonlító módszerrel
alapján azt javasolja, hogy a vonulási viselkedésnek nem csupán
egyetlen funkciója van, hanem különböző ökológiai nyomásokra kialakult
válasz. Egyes fajok egyedei akkor mennek egy másik területre,
ha az a terület forrásokban gazdag, s akkor hagyják el, amikor
a hely kevésbé alkalmas. A mérsékelt-övi madarak rendszerint azt
a vonulási ciklust
követik, amelyben a meleg telelő területről, ahol a táplálékellátottság
elfogadható, mérsékelt övi részekre vonulnak, ahol a tavasz és
a nyár bő rovartáplálékkal jár, amelyekkel sok fiókát lehet felnevelni
/110/. |
| Számos egymással nem rokon halfajnál,
az egyedek az édesvizekből a tengerekbe vándorolnak és vissza
életük alatt, vagy a tengerből vándorolnak édesvízbe, majd vissza.
Az északi féltekén, a legtöbb vonuló faj, beleértve a lazacokat
is, életének nagy részét az óceánba tölti. A trópusi vonulók
sokkal valószínűbben mennek az édesvízbe a tengerből. Ez a mintázat
jelzi, hogy az északi óceánok táplálék produkciója meghaladja
az édesvizűekét, míg a fordítottja igaz a trópusokon. Halak, akárcsak
a madarak valószínűleg azért vándorolnak, hogy táplálékban
gazdag helyekre jussanak /315/. |
| A
másik fő vonulási útvonal a táplálkozási területről indul ki egy
védett szaporodási helyre. Amikor az Adelie pingvin nőstények
az anktarktiszi szárazföldön totyognak, akkor a nőstények a legközelebbi
táplálkozó területről igen távoli táplálkozó helyre mennek /10.
Ábra/. A szeles, sziklás lejtők, amelyet az Adelie pingvinek választanak,
fióka felnevelésre, a lehetséges kietlen helyek közül a legjobb
/232/. A tengeri emlősök, halak és hüllők hasonlóan elhagyhatják
a táplálékban
gazdag területüket és táplálékfelvétel nélkül 100 vagy 1000 km-t
is megtehetnek a reprodukcióra alkalmas helyek eléréséhez /592/.
Fókák, amelyek szárazföldön párzanak és hozzák létre utódaikat,
ugyanúgy, mint a teknősök, akik homokba rakják tojásaikat,
azon területeket választják, amelyek izoláltak és jól védettek.
A zöld tengeri teknősök, amelynek az ascension-szigeteki izolált
kis öblök tengerpartjain rakják tojásaikat, az emberek megjelenése
előtt mentesek voltak ragadozóktól /140/. |
| A bálnák
és a halak egyformán jól adaptálódtak a fiatalok és az ikrák létrehozására
a vízben, azonban egyes területek sokkal jobbak lehetnek, mint
mások. Az a terület, amely egy lazac kifejlődését egyszer már
lehetővé tette, valószínűleg később is alkalmas lesz
a reprodukcióra. Az ivarérett lazac hosszú és nehéz utat áll ki
az óceáni táplálkozó területekről az édesvízi ikrázó területekig,
kockáztatva, hogy kimerüléstől, vagy ragadozók miatt pusztul el,
azért, hogy születési helyének közelében legyenek utódai.
A bálnák kihasználják az északi és déli hidegvízű óceánok extrém
táplálékgazdagságát, táplálékállataik tonnáit átváltoztatva zsírtömeggé.
Aztán ősszel az északi Atlanti-óceánon és Csendes-óceánon és tavasszal
az anktarktiszi tengereken a bálnák eltávolodnak
a hideg táplálkozó területekről melegebb trópusi vagy mérsékeltövi
vizekbe szülni. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 