|
|
|
Migráció
|
| |
| A
nőstény kercerécék és a hím pirosvállú csirögek képessége, hogy
ugyanazon fészkelőhelyhez visszatérnek egymást követő években,
lényegesen bámulatra méltóbb, ha felismerjük, hogy az év nagy
részében a madarak 100 vagy 1000 km-re lehetnek fészkelőhelyüktől.
A kercecék és a csirögék képessége nem egyedül álló. Az észak-amerikai
fészkelő madaraknak közel fele felkerekedik, hogy Mexikóba, Közép-
és Dél-Amerikába utazzon. Ez kb. 12 milliárd észak-amerikai egyed
vonulását jelenti, ami az emberek számára
sem csekélység, még repülőgépek birtokában sem. /152/. Az apró
rubinttorkú kolibri csupán 7 gramm súlyú madár, pihenés nélkül
800 kilométert repül keresztül a Mexikói öböl felett évente kétszer.
A sarki csér, amely Kanadában fészkel, közel 40000 km-es
körutat tesz meg minden évben, ami annyi, mintha hétszer keresztülutazná
az USA-t /8. ábra/. És az észak-amerikai madarak nem egyedül állók
a bámulatos vonulásban. A búbos banka, melynek latin neve Upupa
epops, ornitológusok megfigyelése szerint 6000 m feletti himalájai
hágókon is átugrál! /756/. |
| Az
emlősök között a gnúk, szarvasok, bölények, fókák és bálnák végeznek
több ezer kilométeres utazást évenként. A vonuló hüllők közé tartozik
a bőrhátú teknős, amely 5000 km-es utat is tehet meg a francia
guayanai fészkelő területe és az Észak- amerikai és afrikai élőhelye
között /645/. A zöld tengeri teknősök egyik populációja az Ascension
szigeten szaporodik, amely egy apró kis sziget az Atlanti-óceánban,
Afrika és Brazília között. A nőstény teknősök csupán tojásaik
lerakásáért látogatják a sziget tengerparti homokját. Ezután 1800
kilométert úsznak, hogy a braziliai meleg, sekély tengerpart közeli
vizeiben táplálkozzanak tengeri növényekkel, több évig, mielőtt
ismét visszatérnének, rendszerint ugyanazon tengerparthoz,
hogy egy másik fészekaljnyi tojást rakjanak /140/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 