|
|
|
Az
élőhelyváltás
|
|
Milyen messzire szóródjunk szét?
|
| |
| Milyen
messzire távozzon egy állat, amikor önként, vagy kényszerből elvándorol
élőhelyéről? Az elkóborló nőstény oroszlánok szinte mindig születési
territóriumukkal közvetlenül határos területeken telepednek le,
ami megfelel annak az általános szabályoknak, hogy a kóborlók
nem mennek túl nagyon messzire. William Shields ezt úgy
értelmezte, hogy az egyedek megpróbálják elkerülni a túlzott kültenyésztést!
Az érvelése sok szempontból feje tetejére állítja a beltenyésztés
elkerülési hipotézist. |
| Shields
rámutat, hogy a szélsőséges kültenyésztés szintén járhat reproduktív
hátrányokkal, mert azok az utódok, amelyek kissé hasonlítanak
a szülői genomra gyakran előnyös a szülőknek és az ő utódaiknak.
A szélsőséges kültenyésztés genetikailag széttördeli azokat a
génkombinációkat, amelyek sikeresnek bizonyultak a korábbi idők
helyi viszonyainak
leküzdésében. Közepes mértékű beltenyésztés csökkenti a különlegesen
szélsőséges genetikai beállítódottságokat az utódokban és ez jó,
így Shields szerint, ha az utód többé-kevésbé a szüleihez hasonló
területen fog élni. E szerint a nézet szerint a korlátozott
elvándorlás, akárcsak az unokatestvérek közötti párosodás egy
olyan mechanizmus /45/, amely közepes mértékű beltenyésztést jelent,
és az egyedekben a hasznos szülői génkombinációkat megtartja /719/. |
| |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 