|
|
|
Az
élőhelyváltás
|
|
A kompetíciós hipotézis
|
| |
| Jim Moore és Rauf Ali szerint a kompetíció
és nem pedig a születési hely
közelében maradás előnyei, vagy a beltenyésztődés veszélye a döntő
abban, hogy a hímek vagy a nőstények kényszerülnek távolabb vándorolni.
Pl. ahogy a hímek egymással küzdenek a párokért (ez egy közös
jelenség emlősökben és más állatokban), a veszteseknek
találniuk kell egy olyan helyet, ahol ők is nyerhetnek. A nőstények
ritkán küzdenek egymással a párokért /13. fejezet/ s ez rendszerint
lehetővé teszi, hogy helyben maradjanak /568/. |
| Alkalmazzuk a kompetíciós hipotézist
a belding földi mókus elvándorlására.
Ennél a fajnál a hímek rendszerint életük első évében vándorolnak
el, mielőtt elérnék ivarérettségüket, abban az időben, amikor
a párokért a kompetíció még hiányzik. Így a hímek közti közvetlen
kopetició a nőstényekért, nem lehet a hím elvándorlás közvetlen
oka. A fiatal hímek azonban képesek lehetnek jövőbeli esélyeiket
felbecsülni riválisaikkal szemben és ezt az információt alkalmazhatják
és elhagyják az intenzív jövőbeli szexuális kompetíció területeit.
Ha ez a kijelentés igaz, akkor ez megmentheti a
kompetíciós hipotézist a földi mókus hímek távolabbi elvándorlásának
értelmezésében, habár valószínűtlennek tűnik, hogy ezen hipotézist
kell alkalmaznunk /371/. |
| Az
oroszlánok elvándorlását okozó tényezők érdekes tanulsággal járnak
a probléma bonyolultságára vonatkozóan. Az oroszlánok csapatokban
vagy falkákban élnek, amelyet egy, vagy néhány felnőtt hím dominál.
Az oroszlánok jellegzetes emlősök azon értelemben, hogy szinte
az összes fiatal hím elhagyja születési helyét, míg a nőstények
nagy része teljes
életét születési helyének közelében éli le /5. ábra, 648/. A helyben
maradó nőstények hasznot húznak a születési territóriumok ismeretéből.
Ők ismerik, hogy hol keressenek táplálékot, és hol találjanak
biztonságos helyet a szülés idején. |
| A fiatal oroszlánok
elvándorlásának közvetlen oka rendszerint az új ivarérett hím
vagy hímek érkezése, amely helyettesíti a korábbi falkavezért
és elűzi, gyakran erőszakosan a falkában lévő ivaréretlen hímeket.
Így azt gondolhatnánk, hogy az új falkavezérek agresszivitása
elegendő magyararázat a fiatal hímek emigrációjára, így nem szükséges
segítségül hívni a beltenyésztés elkerülési faktort a hímek elvándorlásának
magyarázatául. Azonban ha a fiatal hímeket mégsem űzik el az új
háremfőnökök, akkor gyakran maguktól hagyják el
a falkát. Amíg a falkában maradnak, szinte sohasem párzanak nővéreikkel,
vagy féltestvéreikkel. Továbbá az ivarérett hímek, amelyek elfoglaltak
egy falkát, gyakran ismét elvándorolnak, kiterjesztik a mozgási
körzetüket egy másik nőstény falka bekapcsolásával,
abban az időben amikor az első falkában lévő leányaik ivarérettekké
válnak. Mindez arra utal, hogy az oroszlánoknál a beltenyésztés
gátolt és a hímek vándorlásukkor nem rokon párokat keresnek, habár
születési helyük elhagyásának idejét nem mindig saját maguk
szabályozzák /340/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 