|
|
|
Az
élőhelyváltás
|
|
A beltenyésztés elkerülési hipotézis
|
| |
| De
vajon egyáltalán miért vándorolnak a belding földi mókusok? Nyilvánvalónak
tűnik, hogy a fiatal állatok születési helyüktől elvándorolva
nehéz helyzetbe hozzák magukat. Táplálékot és búvóhelyet kell
találniuk idegen helyeken, ahol ragadozók várnak a könnyű zsákmányra
/817/. |
| Egy érvelés szerint a fiatalok költséges
elvándorlása segíti a beltenyésztés
elkerülését, közel rokonaitól távolra kerülve. Amikor közeli rokonságban
lévő egyedek szaporodnak, az általuk létrehozott utódok sokkal
valószínűbben hordozzák a recesszív káros géneket homozigóta formában,
mint a távoli rokonok utódai. A genetikai hibák kockázata
elvileg csökkenti a beltenyésztett utód átlagos fitneszét, és
számos fajnál a kutatók magas fiatalkori mortalitást figyeltek
meg beltenyésztett populációkban /655/. |
| De
ha a szétszóródás egyszerűen a beltenyésztés elkerüléséért történik,
akkor azt kellene várnunk, ahogy az emlősfajok másik részében,
a nőstényeknek kellene távolabbra menni, mint a hímeknek. Ez nem
így van és így Paul Greenwood szerint, habár mindkét nem nyer
a beltenyésztés elkerülésével, a nőstények a születési helyükön
maradnak,
mivel reproduktív sikerességük különösen függ a territórium birtoklásától,
amelyben az utódaikat felnevelik /4. ábra/. A territórium védhetősége
feltételezhetően növekszik, ha valaki ismerős a területen él,
és ha a territórium határait rokonokkal osztja
meg, mert ezek nem olyan agresszívok velük, mint a nem rokon idegenek
/15. Fejezet/. A hím emlősök nem territóriumokkal vonzzák a nőstényeket,
hanem sokkal inkább aktívan kutatják fel a partnereket, bárhol
is legyenek azok /309/. |
| A belding földi mókusok
kiváló példái ennek illusztrálására. A nőstények, amelyek születési
helyükhöz közel maradnak, élvezik anyjuk segítségét a territórium
védelemben és a rivális nőstények elleni lakóhely védelemben.
Másrészt a hímek olyan helyekre vándorolnak, ahol számos
fogamzóképes nőstény van a fészkelési szezon elején, és küzdenek
az előbukkanó partnerek birtoklásáért. A hímek kevesebbet nyernek
az otthon maradással. Így a földi mókusok párzási rendszere a
hímek szóródásához vezetett, és lehetővé tette a nőstényeknek,
hogy ismerős területen maradhassanak /371/. |
| Greenwood
rámutatott arra, hogy madaraknál rendszerint a tojók vándorolnak
el és a hímek maradnak helyben. A hím madarak a nőstényekkel ellentétben
territóriumot kell, hogy birtokoljanak ahhoz, hogy párt csalogassanak,
így a hímek többet nyernek az ismerős születési helyük közelében
maradva és hím rokonok társaságában. A tojók reproduktív sikeressége
a párjuk territóriumának forrásaitól függ és ez annak a preferálásához
vezet, hogy a lehető legjobb helyet a közelben keressék.
/309/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 