|
|
|
Aktív élőhely
választás
|
|
A nyárfalevéltetvek levél-preferenciája
és fitnesze
|
| |
| Az
eddigiekben olyan élőhely választási vizsgálatokat említettünk,
amelyekben nem mérték a reproduktív sikert közvetlenül, hanem
a reproduktív sikerrel kapcsolatban álló tényezőket vizsgálták,
mint amilyen a táplálékkeresési hatékonyság, vagy a téli túlélés,
amiben szerepe lehet az aktív élőhely-választásnak. Thomas Withman
közvetlenül tesztelte azt a hipotézist, hogy az élőhely választás
növeli a reproduktív sikerét az apró nyírfa levéltetveknél /833-
835/. |
| Minden
tavasszal a levéltetű petéi a gyapjas nyárfa kérgén kelni kezdenek.
Az apró fekete nőstények új generációja a fatörzsről az ágon lévő
levélbimbókhoz vándorol. Mindegyik nőstény, amelyekből akár ezret
is találhatunk a fán, aktívan kiválaszt egy levelet, szinte mindig
a levélhez közelálló
főérén telepszik le, és bizonyos módon egy üreges szövetgömb (gubacs)
formálását segíti elő, amelyben partenogenetikusan létrehozott
utódaival együtt él /2. ábra/. Amikor az utódok ivarérettek lesznek,
a gubacs felhasad és a levéltetvek új növényekre szóródnak
szét. |
| Whitham
azt találta, hogy a nagy leveleken letelepedett nőstények több
és nagyobb utódot hagytak, mint a kis leveleken lévők. Ha a nőstények
választhatnak a letelepedési helyek közül, akkor nagy leveleket
kell választaniuk. A kísérlet szerint tényleg így cselekszenek.
Azokon a fákon, amelyet Whitham megvizsgált, 35 levéltetű volt
minden száz levélen. A nyárfa összes nagyon nagy levelét elfoglalták,
habár ezen levelek az összes levél 2 %-át teszik ki, a legkisebb
leveleket (ami az összes 33
%-a) elkerülték a levéltetvek. A levéltetvek olyan proximális
mechanizmusokkal rendelkeznek, amely a legproduktívabb levelek
preferenciáját okozza, amelyek tápanyagait fogyasztja a védő gubacson
belül letelepedve. A levéltetvek annyira jók élőhelyválasztásban,
hogy egy átlagos levéltetű több mint kétszer annyi utódot hagy
ahhoz a nőstényhez képest, amely csupán random módon választ levelet. |
| Azonban
a nagy levélből kevés van, és ezeket gyorsan elfoglalják, amint
a nőstények kikelnek a fatörzsön. Egy levéltetű, amely egy levélen
gubacs formáló nősténnyel találkozik, az első levéltetűvel együtt
telepedhet le, vagy egy még el nem foglalt levél után kutathat.
A később érkezőknek a levél alapjától távolabb kell gubacsot készítenie
a már elfoglalt levélen, így az
nem fog annyi táplálékot adni, mint a levélalaphoz közelebb lévő
egyedé. Whithman kimutatta, hogy amikor a levéltetvek kettesével
fordulnak elő, akkor szokatlanul nagy leveleket választanak. A
másodiknak betelepülő egy nagy levélen ugyanolyan sikeres lehet,
mint egy kis levélen lévő magányos levéltetű és lényegesen jobban
produkálhat, mint egy igen kicsi levélen lévő magányos egyed /2.
táblázat/. |
| Más
szavakkal, a nőstény levéltetvek valamilyen módom meghatározzák
a különböző méretű levelek relatív gyakoriságát és a levélen már
letelepült egyedek számát. A nőstény ezt az információt arra használja,
amelyet az elmélet számára prediktál, azon leveleket preferálja
a lehetőségek közül, amelynek a legnagyobb esélye van a reproduktív
siker elérésére. /835/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 