|
|
|
Aktív élőhely
választás
|
|
A méhek fészekhely választása
|
| |
| Egyes
rovarok is aktívan megválasztják, hol éljenek. Tavasszal a méhtelep,
amikor elegendően nagyra nő, szétválik, az idősebb királynő és
a dolgozók fele otthagyja a kaptárt a királynő egy lányával és
a dolgozók másik felével. A kaptártól távozó raj ideiglenesen
egy fára települ, a méhek egy ágról lelógnak, a királynőt tömegesen
körülvéve /1. ábra/. A következő néhány napban a felderítő dolgozók
kirepülnek, olyan helyek után kutatva, melyek apró nyílása föld
alatti vagy sziklaüregekhez vezet, vagy
akár egy odvas fához. Számos ilyen hely van a várakozó raj hatósugarában,
de ezek közül csak néhány elegendően vonzó a dolgozók számára,
hogy visszatérjenek a rajhoz és tánccal elmondják annak irányát,
helyét és a minőségét. (A 7. fejezetben lásd a méhek
táncát.) Más dolgozók követik a felderítőt, s amennyiben elegendően
érdeklődnek a hely felderítésében s az számukra is vonzó, akkor
ezek is táncba kezdenek és további dolgozókat küldenek a területre.
Végezetül a legtöbb dolgozó egyetlen helyet reklámoz,
amikor is a raj elhagyja az ideiglenes helyét és a legnépszerűbb
helyre repül. |
| Thomas
Seeley felfedezte, hogy a felderítő méhek csupán 30-60 liter közé
eső térfogatú kamrák iránt lelkesednek /485, 710/. De a kamra
nagysága nem az egyetlen faktor, amit a felfedező méhek felbecsülnek.
Bajorországban, ahol Martin Lindauer szerint, aki ezt a vizsgálatot
végezte, rendszerint földi üregeket választanak, aztán faüregeket,
majd szalmakosár kaptárokat követi a preferenciájuk. Továbbá ha
bajorországi rajoknak választani
lehet két nyilvánvalóan egyforma jó kaptár között, az egyik, amely
közel van az eredeti kaptárhoz pl. az egyik mely 5o méterre van
a régi kaptártól, a másik pedig 200 méterre, a méhek a kettő közül
a távolabbit választják /485/. Még akkor is a távolabbit
választják, ha a királynő kimerültté válhat a nagy távolság leküzdésében,
ugyanis a királynők bámulatosan jók tojásrakásban, de repülni
nagyon nehezen képesek. |
| Lindauer
szerint a méhek preferenciája a jól szigetelt fészkelő hely iránt
a méheket télen életben tartja és az eredeti kaptártól jelentős
távolságba mozgással a királynő csökkentheti a két telep közti
táplék kompetíciót így növelheti a leánykaptár túlélési esélyeit.
Lindauer hipotézisét, tehát hogy a hideg tél és a táplálék kompetíció
befolyásolja
a bajor méhek élőhely preferenciájának evolúcióját úgy tesztelhetjük,
hogy az olasz méhek élőhely szelekcióját vizsgáljuk meg. Mindkét
csoport ugyanazon fajnak a tagja (Apis mellifera), de különböző
alfajoknak tekintik őket: az olasz méhek Dél-Európában
fordulnak elő, ahol a tél sokkal enyhébb, mint az északibb Németországban
/403, 404./. Az olasz méhek nem preferálják a föld alatti üregeket
a föld felettihez képest, és ugyancsak nem mutatnak preferenciát
a védett és a kevésbé védett kaptárhelyek között. Továbbá
ezek a méhek elfogadják a kis üregeket is az eredeti telephez
közelebb. |
| Az
összes különbség az olasz méhek kisebb téli mortalitásával kapcsolatos.
Mivel ők Európa melegebb részén élnek, a védett helyek nem különösen
értékesek számukra /295/. Ugyancsak csökkent a szelekciós nyomás
a nagy kaptárméretért, amely hideg időjárási viszonyok között
adaptív elsődlegesen. Amikor a méhek tömött tömeget formálnak,
a kaptáron belül Észak-Európában télen a kívül lévők a többieket
szigetelik a hidegtől. A fagyos
időben a legkívül lévő méhek folyamatosan elpusztulnak, így csupán
egy nagy taglétszámú csoport képes elegendő szigetelő réteget
biztosítani a királynő és a dolgozók téli túléléséhez. A dél-európai
enyhe telek alatt a nagy méhcsaládoknak nincs túlélési
előnye. A kisebb családok nem csupán kisebb üregeket foglalhatnak
el, hanem kisebb területről is képesek önmagukat eltartani. Így
az olasz méhek rajzáskor nincsenek nagy távolságra eljutás szelekciós
nyomásának kitéve /295/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 