|
|
|
Az adaptációs megközelítés
kritikája
|
|
Az adaptációs megközelítés értéke
|
| |
| A tudomány élvezete a nehéz rejtvényekkel
foglalkozva jön meg igazán, amelyek megkívánják a nehéz esetek
felismerését és a megoldás képességét. Azok, akik az evolúció
mozgatójának a természetes szelekciót tartják, érdekes problémákat
találhatnak azon tulajdonságok felderítésével, amelyeknek nyilvánvaló
költsége van az egyed reproduktív
sikerességének szempontjából, de nincs nyilvánvaló haszna. Mindig
lenyűgöz, hogy milyen gyakran bizonyul nyilvánvalóan adaptív értékűnek
egy ma élő faj viselkedésének apró részlete, miután azt adaptácionista
megközelítéssel megvizsgáltuk. Pl. egy
dolgozatban megvizsgálták, hogy a fűzfa légykapó felső csőrének
sötét színe adaptív következmény, mert a légykapó szemébe visszaverődő
csillogást csökkenti. Ez lehetővé teszi, hogy a légykapó napos
területeken is táplálkozzon, míg azon madarak amelyek csőrének
felső részét világos fényvisszaverőre festették, több időt töltenek
az árnyékban /32. ábra, 119/. |
| Vagy
vegyük a dankasirályok példáját, akik a fióka kelése után felveszik
a tojáshéjat és eltávolítják a fészekből. Felületesen nézve ez
egy nyilvánvaló viselkedés, ami a felnőtt élettartamából csupán
néhány percet vesz észre. Csupán egy panglosszi adaptácionista
ragaszkodna ahhoz, hogy ezen viselkedés hozzájárul-e a tojáshéj
eltávolító madár reproduktív sikerességéhez. De Niko Tinbergen
egy ilyen adaptácionista
volt, és szerinte ezen viselkedés haszna az lehet, hogy a feltűnő
vizuális jelt eltávolítsa a szülőmadár, amely alapján a ragadozók
felfedezik a még ehető tojásokat tartalmazó fészket. Tinbergen
eléggé biztos volt abban, hogy a viselkedésnek valamilyen
hasznának lenni kell, mivel azért, hogy a tojáshéjat a szülők
eltávolítsák el kellett hagyniuk a fészket, ezzel néhány percre
magukra hagyták a ragadozóknak kiszolgáltatott fiókákat. |
| Tinbergen
a ragadozó elkerülő hipotézisét kísérletesen tesztelte /775/.
Néhány sirály tojást szedett össze a telepről és szétszórta azon
a területen, amelyet a fekete varjak, ezen tojásragadozók rendszeresen
látogattak. Néhány érintetlen sirálytojás mellé (amelyek színezete
igen hasonló a környezethez, sötét és világosbarnán foltozott),
néhány törött tojáshéjat is tett, amely fehér belseje látható
volt, míg máshová nem helyezett tojáshéjakat. A varjak azokat
a tojásokat, amelyek mellett tojáshéjak voltak, sokkal nagyobb
gyakorisággal ették meg, mint a törött héj nélkülieket /4. táblázat/. |
| A
tojáseltávolítás ragadozóvédelmi hipotézisének egy másik tesztje
a csüllő és a dankasirály viselkedésének összehasonlításával lehetséges.
Vajon milyen predikciót tennél a csüllő szülők tojáshéj eltávolító
viselkedésére, miután a fiókái kikeltek? Helyes. A csüllő, amelynek
gyakorlatilag nincs fészekragadozója, mégcsak azzal sem foglalkozik,
hogy lelökje a tojáshéjat a sziklapárkányról, amelyen a fészek
elhelyezkedik /162/. |
| Másrészt azonban a danka sirállyal nem
rokon madarak is, amelyek
számára a fészek és a fiókák elrejtése igen fontos, gondosan összegyűjtik
és a fészektől eltávolítják a tojáshéjakat. /33. ábra/. Így egy
erőteljes összefüggés valószínű fészekragadozás és a tojáshéj
eltávolítás intenzitása között. Ezen eredmény azt a hipotézist
támasztja alá, hogy a tojáshéj eltávolítás a tojásevő ragadozók
ökológiai nyomására válaszul fejlődött ki. |
| A
lényeg az, hogy Tinbergen felvetette annak a lehetőségét, hogy
ez a látszólag jelentéktelen viselkedés adaptív, és ezzel végül
is a sirály viselkedésének jobb megértéséhez járult hozzá. Mivel
ő kész volt az elképzeléseinek tesztelésére, ez garantálta a vizsgálatának
az értékét. Ha hibás lett volna a hipotézise, akkor a kísérlet
ezt megmutatja neki. De mivel igaza volt. tudjuk, hogy az állati
viselkedés csupán apró részlete is néha egészen speciális adaptív
funkciókat szolgál. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 