Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
 
A kommunikációs jelzések viselkedésökológiája
Megbírkózás a hívatlan jelzésfogóval
A korábbi érvelésünk szerint a szelekció a becsületes jelzéseket preferálja, és így a csalók számára nehéz a kommunikációs rendszer kiaknázása. A jelzők célzott jelzéseit azonban a nem célzott, jelfogók is kihasználhatják. Vajon a kommunikációs jelzéseket és ezek használati módjait befolyásolta-e ez a szelekciós nyomás?
Egyes ragadozók zsákmányuk akusztikus jelzésére figyelnek. Ma már híres példa a tungara béka és az ellensége a bajszos denevér. A hím békák éjjelente hangosan brekegnek, hogy párt csalogassanak. Ebben néha sikeresek, de minden haszonnak költsége is van, s a költség ebben az esetben egy denevér képében jelentkezik, amely képes lokalaizálni a brekegő hímeket, kiemeli a vízből és megeszi őket /19. ábra/. Miért brekegnek a békák, ha ezért az életükkel fizethetnek? 
A hímeknek olyan kötelességük van, amelyet a denevérek kihasználnak. Ha a hím béka nem brekeg, akkor nem tud magának párt szerezni, és nem lesz utóda. Ha brekeg, akkor van esélye a párosodásra, de de arra is, hogy a denevér megtalálja és megegye, a fortély tehát a költségek csökkentése. Ahogy Michael Ryan, Merlin Tuttle és munkatársai kimutatták, a békák a költségeket több módszerrel csökkentik. Először is a békák elnémulnak, ha repülő denevért fedeznek fel, vagy amikor a kísérletezők a repülő denevérpapír modelljét húzták el fejük felett /794/. 
Lényegében ugyanez az észszerű taktika függetlenül fejlődött ki a Sonora sivatag tücskeiben, habár ezen rovarok a denevérek vizuális jelzéseit, nem pedig akusztikus jelzéseit figyelik. A hím tücskök az ultrahangos párcsalogató ciripelést a bokrok tetejéről végzik, de ciripelés közben élénken figyelnek a denevérek ultrahangos kiáltására. Amikor a tücsök meghallja ezeket a hangokat egy valódi denevértől, akár egy kis kézben tartott ultrahangos generátortól azonnal elnémul /20. ábra, 740/.
A Tungara mocsári béka gyakran kompromisszumot köt a pár csalogatás nyeresége és a ragadozó veszély várható költsége között, már akkor is, amikor még nem észlelt közelgő denevért. A béka párcsalogató brekegése két részből áll, egy bevezető elnyújtott magas hangból és egy vagy több befejező rövid mély hangból /21. ábra/. Amikor egy hím magányosan brekeg, akkor az első komponenst használja, habár visszajátszási kísérletekben a kutatócsoport kimutatta, hogy a nőstények szinte mindig azokhoz a hangszórókhoz jöttek közelebb, amely mindkét komponenst játszotta, azzal szemben amely csupán az első komponenst sugározta. Az ilyen típusú visszajátszási kísérletek ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a bajszos denevérek kb. kétszer gyakrabban vizsgálták meg és landoltak is mindkét komponensből álló brekegést sugárzó hangszórón /685/.
A béka-team továbbá kimutatta, hogy a békák nagyobb biztonságban vannak egy nagyobb kórusban, mint egy kicsiben, főként azért, mert a denevérnek több áldozat közül lehet választani a nagyobb csoportban /689/. Így arra következtettek, hogy amikor egy hím béka csupán egyedül van, akkor erősen veszélyeztetett a ragadozó által, és a magányos béka megváltoztatja brekegését, mintegy elrejti magát, feláldozva ezért nőstény csalogatását is, de növelve az éjszaka túlélésének esélyét. A denevér predáció valószínűleg hatott a hím tungara békák kommunikációs taktikájának evolúciójára. 
Egy másik klasszikus példa a kommunikációs jelzések illegális hallgatóinak hatására a széncinege "szii" vészjelzése, valamint a védő és a riasztó kiáltás közti különbség /22. ábra, 518/. Ezek a kis énekes madarak néha megközelítik a faágon lévő sólymot, vagy baglyot és jellegzetes csődülési kiáltást adnak, amely egy hangos jelzés, legnagyobb energiaintenzitása a 4,5 kilohertzes tartományban van . A csődülési jelzés más madarakat csalogathat a helyhez, amelyek így csatlakoznak a ragadozó háborgatásában. Ha egy széncinege egy repülő héját vesz észre bizonyos távolságban, akkor a szii vészjelzést adja, amely úgy tűnik, hogy figyelmezteti párját és utódait a lehetséges veszélyre. E jelzés sokkal lágyabb és magasabb frekvencia tartományban van /7-8 kilohertzes/, mint a csődülési jel. E jelzések, fizikai tulajdonságuk következtében már kisebb távolságból is alig hallhatók, összehasonlítva a messziről is hallható csődülési jelekkel. Ezzel a madár csökkenti a távoli legális jelfogó elérésének valószínűségét, de egyúttal csökkenti annak is az esélyét, hogy a ragadozó felfigyeljen rá. 
A karvaly informálódását valószínűségét tovább csökkenti az, hogy a karvaly nem képes a viszonylag magas hangokat pontosan érzékelni, míg a széncinege fő érzékenységi tartománya a 7-10 kilohertzes tartományba esik /23. ábra/. Ennek eredményeként a széncinege meghallhatja a szii jelzést, amelyet egy negyven méterről adott madár ad, míg a karvaly 10 méteres távolságról nem képes felderíteni ugyanezt a jelzést. /433/.
Az énekes madarak szii vészjelzése közti bámulatos konvergencia arra utal, hogy sok zsákmányfajban a ragadozó madarak szelekciója azon egyedeket preferálta, amelyek számukra nehezen meghallható vészhangokat adtak ki, még akkor is, ha azok kevésbé hatásosan érték el a jelző által megcélzott célfogókat /24. ábra/.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org