Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
A kommunikációs jelzések viselkedésökológiája
 
Miután megvizsgáltuk, hogy a viselkedésökológusok hogyan derítik fel az együttes védekezés adaptív formáit, foglalkozzunk ismét a kommunikációval. Az előző fejezetben értékeltük, hogy az evolúcióbiológusok hogyan próbálják megválaszolni a táncos legyek, hiénák és méhek kommunikációs jelzéseinek evolúciós kérdéseit. Most a filogenetikus megközelítést az adaptációs megközelítéssel szeretném szembeállítani, amely lehetővé teszi, hogy a kommunikációt teljesen más nézőpontból vizsgáljuk.
Kezdjük az elejénél. Honnan tudjuk, hogy mikor kommunikálnak az állatok egymással? Amikor egy dankasirály speciális kiáltást ad és a párja felnéz, majd csatalakozik hozzá a ragadozó támadásában, aligha lehet kételyünk, hogy a riasztó a többi sirállyal kommunikált. A jelző egyed viselkedése információt juttatott át egy másik felfogó egyedbe, amelynek viselkedése megváltozik.
Az a felfedezés, hogy az egyik egyed viselkedése befolyásolja a másik egyedét, vezet annak megállapításához, hogy kommunikáció előfordult-e. Ha megfigyelsz egy bálnát, amint teljesen kiemelkedik a vízből, átfordul a levegőben, hátára zuhan, és vízfelhőt kibocsátva érkezik az óceánba, vajon honnan lehetne megállapítani, hogy ez a felszínre emelkedő bálna üzenete-e? /10. ábra/. A kiemelkedés és az azt követő vízbezuhanás lehet, hogy a hátán lévő irritáló paraziták elűzésére szolgál. Azonban a viselkedés valószínűleg több mint csupán ennyi, mivel a hosszúszárnyú bálnák sokkal valószínűbben bukkanak ki a vízből, ha más egyedek vannak a közvetlen közelben /832/. Továbbá ez a viselkedés gyakrabban fordul elő az utódgondozás idején, mint máskor. Végezetül, egy bálna felbukkanása hat mérföldes körzeten belül más bálnák viselkedését indíthatja el. Mindez arra utal, hogy a kibukkanással a hosszúszárnyú bálna jelez a többieknek, bár, hogy pontosan mi ez az információ, az számunkra titok marad.
Az egyedek közti információ átvitel adaptációs analízisének következő stádiuma az, hogy feltegyük a legnehezebb kérdést: vajon a jelző vagy felfogó haszna meghaladja-e a viselkedés költségeit? Ez a kérdés arra kényszerít minket, hogy a szociális interakcióban résztvevő egyedek fitneszében bekövetkező változások különböző kombinációit vizsgáljuk. /2. táblázat/.
A riasztó sirály és párja közti kommunikáció minőségileg különbözik attól az információ átviteltől, amely a kakukkfióka táplálékkérése és szülei között megvalósul. A kakukk parazita nyer azzal, hogy információt közöl a gazdaszülővel, de a gazdaállat veszít, mert a szülői gondozást egy másik faj egyedére vesztegeti, ahelyett, hogy a saját utódait gondozná. Így különbséget kell tennünk a kakukk és a gazdaállat közti csaló kommunikáció, és a véletlen kommunikáció között. Véletlen kommunikációnak tekinthető pl. az, amikor egy karvaly hím észrevesz egy anolisz gyíkot, amely vörös toroklebenyét lebegteti egy nősténynek, s ezt az információt használja a hím gyík elfogásához. A jelzés fitnesz következményei és a jelzésre adott válasz lehetővé teszi, hogy kutatásra érdemes kérdéseket találjunk, és predikciókat tegyünk a különböző kommunikációs rendszerek megvizsgálására /186/.
Például a csaló jelzések értelmezési gondja az, hogy a jelfelfogó úgy viselkedik, hogy közben csökken fitnesze. Hogyan fejlődhetett ki egy ilyen válasz? Vajon azok az egyedek, amelyek figyelmen kívül hagyták a csaló jelzéseket miért nem szorították ki azokat, akiket becsaptak és kárt szenvedtek a jelzés eredményeként?
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org