|
|
|
Az
ultimális hipotézisek ellenőrzése
|
|
Az adaptációs
hipotézisek gyenge és erős tesztjei
|
| |
| Az
eddigiekben a riasztás adaptivitását egyetlen hipotézisből származó
predikciók ellenőrzésével próbáltuk alátámasztani vagy elutasítani.
Bár a hipotézis számos predikcióját különböző módon vizsgáltuk
meg, egyetlen magyarázat tesztelése nem ideális, mivel
ez azzal járhat, hogy más hiopotéziseket, amelyek ugyanehhez a
predikcióhoz vezethetnek, figyelmen kívül hagyunk. Ahogy az 1.
fejezetben körvonalaztuk, ha az A. és B. hipotézisek egyaránt
X predikcióval járnak, akkor ezen predikció alapján nem
különíthetjük el az A és B hipotézist. Emiatt a legtöbb biológus
különösen sokra becsüli a többszörös munkahipotézisek tesztelését,
amelyekkel lehetővé teszik az alternatívák közti egyértelmű elkülönítést. |
| William Shields többszörös munkahipotézis
módszerét alkalmazta a füsti fecske riasztó viselkedésének analizálására.
E kis madarak több párban fészkelnek, istállókban vagy hidak alatt.
A fecskék zuhanással és a betolakodó körüli kavargással támadják
a ragadozót, alkalmanként rá is vágnak repülés közben.
Az aktív riasztás funkciójának egyik hipotézise már ismerős, nevezetesen
az, hogy a riasztás növeli a riasztó túlélő utódainak számát azzal,
hogy eltereli vagy elriasztja a ragadozót a tojásos vagy fiókás
fészektől. Vannak azonban alternatív hipotézisek is.
Pl. az együttes támadás közvetlenül növelheti a támadó túlélési
esélyeit azzal, mert lehetőséget biztosít a támadónak, hogy felmérje
az ellenségét és elűzze a területről, vagy a csoport, mint egész
túlélési esélyeit növeli a teljes telep védelmével a rajtaütő
ragadozó ellen. |
| A
három hipotézis, tehát a szülői védekezés, az önvédelem és a csapatvédelmi
alternatívák különböző predikcióhoz vezetnek. |
| Ha az aktív együttes támadás az önvédelem
egyik formája, akkor nincs okunk, hogy évszakos változást
tapasztaljunk a gyakoriságában. Az együttes támadás azonban szorosan
kapcsolódik a fészkelési szezonhoz. Ha a riasztás az együttes
csapatvédelem egyik formája, akkor azt várhatjuk, hogy a támadó
madarak kora és fészkelési státusza egyszerűen a populáció
egészének összetételét tükrözi. De az aktív támadók az egy helyben
fészkelő madarak nem random mintájából állnak /1. táblázat/. Amikor
When Shields egy kitömött baglyot helyezett a fészkelő füsti fecskék
közelébe, azt találta, hogy a fiókás felnőttek nagyobb
arányban szerepeltek a támadó kategóriában, míg a fiatalok és
nem fészkelő madarak feltűnően kis számban vettek részt a bagoly
zuhanóbombázásában. Egy sorozat alternatívát tesztelve Shields
egy nagyon meggyőző vizsgálatot végzett, amelynek eredménye az,
hogy a füsti fecskék aktív, együttes támadásának adaptív értéke
segíti a szülőket tojásaik és fiókáik védelmében. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 