|
|
|
Az
ultimális hipotézisek ellenőrzése
|
|
Az összehasonlító módszer logikája
(2/2)
|
| |
| Egy
másik telepes faj, amely csoportos ragadozó támadást végez, a
kalofirniai földimókus /358, 608/. A földi mókusok legfontosabb
elleségei a kígyók, amelyek képesek bemenni az üregekbe és elfogják
a fiatalokat. A föld felett lévő felnőttek viszonylag biztonságban
vannak és közösen támadják a behatoló kígyókat, homokot szórva
fejükre és rendszerint annyira megnehezítve életét, amennyire
csak lehetséges, annak érdekében, hogy valahová máshová elmenjen
/9. ábra/. |
| Donald Owings és kollégái az
találták, hogy fiatal, tapasztalatlan földi mókusok, amelyek csörgőkígyókkal
azonos helyen élnek, szignifikánsak kisebb gyakorisággal közelítettek
meg bármilyen kígyót, mint azon tapasztalatlan fiatalok, amelyek
csörgőkígyó mentes területekről származnak.
A vadon befogott felnőtt mókusok együttesen riasztják a csörgőkígyókat,
de megkülönböztetik őket a nem mérgező fekete kígyóktól - távolabbra
maradva a csörgő kígyóktól, amikor zavarják azokat. |
| Ezek az eredmények a riasztó viselkedés
költség-haszon analízisének
szempontjából válnak érthetővé. Minél nagyobb a személyes veszély
az ellenség megközelítésekor, annál nagyobb a riasztás költsége,
és annál valószínűbb, hogy a költség meghaladja a viselkedés nyereségét.
Azokon a helyeken, ahol a riasztás nagyobb
költséget hordoz, a kisebb, kevésbé agilis földi mókusok nem riasztanak,
habár a felnőttek molesztálják a kígyókat óvatosabban végzik ezt,
amikor erősen mérgező ellenséggel állnak szemben. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 