Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 

 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)

Viselkedés-ökológia
Az ultimális hipotézisek ellenőrzése
 
Szerencsére a viselkedés adaptív funkcióját magyarázó hipotézisek tesztelésére számos módszer létezik. Az összes módszerben a hipotézis alapján teszünk predikciót, amelynek pontosságát azután értékelhetjük (1) további megfigyleések (2) kísérlet, vagy (3) más fajokkal való összehasonlítás alapján. Az a hipotézis, miszerint a riasztás adaptív a sirályok számára, mivel távol tart bizonyos ragadozókat, számos egyszerű optimalizációs predikcióhoz vezet. A haszon magas lesz a költségekhez képest, ha a támadott ragadozó nem veszi észre a fiókákat és a támadó sirály megsérülésének kicsi az esélye.
A legegyszerűbben ezeket a kvalitatív predikciókat a sirályok és a ragadozók közvetlen megfigyelésével tesztelhetjük. Hans Kruuk dankasirály telepen végzett kétéves vizsgálata során megfigyelte, hogy a sirályok számos varjút és ezüstsirályt támadtak /452/. A kormos varjak és az ezüst sirályok szeretik a dankasirály tojásait, de nem képesek elfogni és megenni a felnőtt madarakat, így a riasztó dankasirály felnőttek viszonylag biztonságban vannak a predikció szerint. A varjak és a sirályok egyaránt elkerülhetik a zuhanóbombázó dankákat, de csak akkor, ha folyamatosan szembefordulnak támadójukkal. Mindez predikciónknak megfelelően azt eredményezi, hogy keresésük hatékonysága eősen lecsökken a tömeges támadás közepette.
Hans Kruuk kísérleteket is végzett a predikció tesztelése érdekében, tehát hogy a riasztó dankasirályok távoltartanak egyes ragadozókat / 452/. Mindegyik kísérletben 10 tyúktojást helyezett el 10 méterenként egy sorban, a telepen kívül kezdve és a fészektelep belseje felé haladva. A kormos varjak és az ezüstsirályok, amelyek a telep közelében vadásztak, gyakran felfedezték a tojásokat és így Kruuk meg tudta határozni a tojások eltűnési sorrendjét. Ha a riasztó dankasirályok távoltartják a tojás ragadozókat, akkor a telepen kívüli tojások könnyebben áldozatul eshetnek, mint a telepen belüliek. Ez a várakozás beigazolódott. Továbbá minél több sirály támadta az ellenséget, annál kisebb volt a ragadozó sikeressége a tyúktojás felfedezésében /4. ábra/.
Így a kísérleti és megfigyeléses tesztek támogatják a hipotézist, azaz, hogy a csoportos riasztás adaptív válasznak tekinthető egyes tojásevő ragadozókkal szemben. Vegyük észre, hogy ezek a tesztek nem tartalmazták a reproduktív sikeresség mérését a túlélő utódok számának számbavételével. A legtöbb vizsgálatban az ilyen típusú adatok gyűjtése nyilvánvaló gyakorlati nehézségekbe ütközik, és ez igaz a riasztó viselkedésre is. A reprodukciós sikeresség közvetlen mérése helyett Kruuk a túlélő tojások számát vizsgálta, és feltételezte, hogy minél több tojást hagy érintetlenül a ragadozó, annál nagyobb a felnőtt madár esélye, hogy életben maradt fiókát neveljen.
A viselkedés-ökológusok a reproduktív sikeresség közvetlen mérése helyett gyakran valamilyen jelzést vagy a sikerességgel kapcsolatban álló tulajdonságot vizsgálnak. Az alábbi fejezetben az ilyen indexeket (tojástúlélés, fióka kirepülés, megtermékenyített tojások száma, stb) egyenértékűnek tekintjük a reproduktív sikerrel. Látnod kell azonban, hogy végső soron a felnőttkort megélő, szaporodni képes utódok száma a lényeges, amit ezek a közvetett mérőszámok különböző pontossággal jeleznek.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org