|
|
|
Viselkedés-ökológia
|
|
Feltételezések az adaptációs hipotézisek
mögött
|
| |
| Az a hipotézis, miszerint a riasztás
adaptív a sirályok
számára, mivel távol tart bizonyos ragadozókat, számos egyszerű
optimalizációs predikcióhoz vezet. A haszon magas lesz a költségekhez
képest, ha a támadott ragadozó nem veszi észre a fiókákat és a
támadó sirály megsérülésének kicsi az esélye. |
| A legegyszerűbben
ezeket a kvalitatív predikciókat a sirályok és a ragadozók közvetlen
megfigyelésével tesztelhetjük. Hans Kruuk dankasirály telepen
végzett kétéves vizsgálata során megfigyelte, hogy a sirályok
számos varjút és ezüstsirályt támadtak /452/. A kormos
varjak és az ezüst sirályok szeretik a dankasirály tojásait, de
nem képesek elfogni és megenni a felnőtt madarakat, így a riasztó
dankasirály felnőttek viszonylag biztonságban vannak a predikció
szerint. A varjak és a sirályok egyaránt elkerülhetik a zuhanóbombázó
dankákat, de csak akkor, ha folyamatosan szembefordulnak támadójukkal.
Mindez predikciónknak megfelelően azt eredményezi, hogy keresésük
hatékonysága eősen lecsökken a tömeges támadás közepette. |
| Hans Kruuk kísérleteket is végzett a
predikció tesztelése érdekében, tehát hogy a riasztó dankasirályok
távoltartanak egyes ragadozókat / 452/. Mindegyik kísérletben
10 tyúktojást helyezett el 10 méterenként egy sorban, a telepen
kívül kezdve és a fészektelep belseje felé haladva. A kormos varjak
és az ezüstsirályok,
amelyek a telep közelében vadásztak, gyakran felfedezték a tojásokat
és így Kruuk meg tudta határozni a tojások eltűnési sorrendjét.
Ha a riasztó dankasirályok távoltartják a tojás ragadozókat, akkor
a telepen kívüli tojások könnyebben áldozatul eshetnek,
mint a telepen belüliek. Ez a várakozás beigazolódott. Továbbá
minél több sirály támadta az ellenséget, annál kisebb volt a ragadozó
sikeressége a tyúktojás felfedezésében /4. ábra/. |
| Így a kísérleti és megfigyeléses tesztek
támogatják a hipotézist,
azaz, hogy a csoportos riasztás adaptív válasznak tekinthető egyes
tojásevő ragadozókkal szemben. Vegyük észre, hogy ezek a tesztek
nem tartalmazták a reproduktív sikeresség mérését a túlélő utódok
számának számbavételével. A legtöbb vizsgálatban az
ilyen típusú adatok gyűjtése nyilvánvaló gyakorlati nehézségekbe
ütközik, és ez igaz a riasztó viselkedésre is. A reprodukciós
sikeresség közvetlen mérése helyett Kruuk a túlélő tojások számát
vizsgálta, és feltételezte, hogy minél több tojást hagy érintetlenül
a ragadozó, annál nagyobb a felnőtt madár esélye, hogy életben
maradt fiókát neveljen. |
| A viselkedés-ökológusok a reproduktív
siekresség közvetlen mérése helyett gyakran valamilyen jelzést
vagy a sikerességgel kapcsolatban álló tulajdonságot vizsgálnak.
Az alábbi fejezetben az ilyen indexeket (tojástúlélés, fióka kirepülés,
megtermékenyített tojások száma, stb) egyenértékűnek tekintjük
a reproduktív sikerrel. Látnod kell azonban, hogy végső soron
a felnőttkort megélő, szaporodni képes utódok száma a lényeges,
amit ezek a közvetett mérőszámok különböző pontossággal jeleznek. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 