8. fejezet: A viselkedés evolúciója: adaptáció és viselkedés-ökológia

Bevezetés

A megelőző fejezetben olyan technikákat mutattunk be, amelyekkel a viselkedés evolúcióját lehet nyomon követni. Elsősorban a kommunikációs jelzéseket hangsúlyoztuk. A kulcskérdésünk az volt, milyen változások történtek a viselkedés evolúciója alatt. Eben a fejezetben azt kérdezzük, hogy egy viselkedés milyen módon növelheti az egyed esélyeit abban, hogy túlélő utódokat hagyjon maga után. A viselkedés adaptacionista megközelítése azon a darwini feltételen alapul, hogy az állatok tevékenysége növeli egyedi esélyüket a reproduktív sikerességre, ahelyett, hogy a faj egészének fennmadarását szolgálná.

Egy adaptácionista számára kézenfekvő probléma egy bizonyos fajta viselkedés adaptív értékének specifikus tesztelése. Egy ilyen típusú analízis az állat és a környezete közti kapcsolat megértését kívánja meg azért, hogy megértsük, hogy a viselkedés segíti-e az egyedeket, hogy környezetének szaporodás elé állított akadályait legyőzhesse. A fejezet egy esettanulmánnyal kezdődik. A dankasirályok riasztó viselkedésén mutatjuk be, hogy a viselkedés-ökológusok hogyan tesztelik a tulajdonság adaptív jelentőségének hipotéziseit. A diszkusszió a kommunikációs jelzésekbe fog torkolni, és a viselkedés-ökológia megközelítését alkalmazza, hogy ezen viselkedések adaptív értékét azonosítsuk, ahelyett hogy a jelzés történeti leszármazását követnénk. Mivel az adaptácionista megközelítést erőteljesen kritizálták, a fejezet végén megvizsgáljuk ezeket a kritikákat és az adaptácionisták válaszát a kritikákra.