Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 

 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)

A történeti megközelítés tanulságai (1/2)
 
A viselkedés evolúciójának rekonstrukciójához nem szükséges drámai jelleg-eltolódásokat, vagy forradalmi változásokat feltételeznünk a tulajdonság evolúciós kifejlődéséhez, amint ezt a fosszíliák illetve az evolúciós sorozatok összehasonlító módszerének előbbi példáin láthattuk. A komplex, furcsa és rejtélyes viselkedések lépésről-lépésre alakultak ki, és gyakran lehetséges kimutatni, hogyan alakult a viselkedés fokozatosan a szokványosabb, kevésbé furcsa viselkedésekből. Nem szükséges előállni pl. olyan javaslattal, hogy a madarak repülése egyetlen lépésben történt a röpképtelen ősi állapottól a tökéletes repülésig. A repülés az ugráló stádiumból, vagy valószínűbben enyhe, csapdosós lesiklásból fejlődött, amelyet feszített szárnyú siklórepülés előzött meg.
A házi méhek bámulatos tánca a szinte teljes lehetséges leszármazási sorozattal rendelkezik, így nem valószínű, hogy egyetlen mutáció hatására jött létre. Ha egyes kifinomult kommunikációs jelzések eredetét nézzük, akkor láthatjuk, hogy ezek közönséges, mindennapi aktivitásból származhatnak. Amikor a vízi molnárka a víz felszínén mozog, apró hullámokat indít el, amelyek információt hordoznak jelenlétéről. Stimson Wilcox kimutatta, hogy a molnárkák a hullámzást és a hullám érzékelést bonyolult egyed közti kommunikációra használják fel /843/. Még a vizelés és az ürítés is olyan anyagokat produkál, amelyek vizuális és szaglási információkat adnak, amik hasznosak lehetnek, mind a jelzőnek, mind az érzékelőknek. A foltos hiénák territórium határaikat ürülékkel és vizelettel jelzik /797/. Ezen anyagok világosan jelzik a hiénák jelenlétét és figyelmeztetik a behatolót, hogy maradjon távol, máskülönben kockáztatja a klán tagjaival való szembekerülést. Pusztán a fa szövetének bélcsatornán keresztüli átjuttatásával, egy nőstény szú illanó metabolikus termékeket állít elő, amely információ a helyéről és létezéséről szól. Kezdetben a hímek, amelyek felfoghatták e kémiai jelzéseket, és kinyomozhatták a forrásukat, előnyben részesülhettek, a a fogamzóképes nőstények pedig ilyen módon biztosíthatták, hogy legyen partnerük /690/. 
Ha a kommunikciós rendszer egyszer kifejlődött, az ezt követő szelekció azon mutáns jelzőket preferálhatja, amelyek jellegzetesebb, informatívabb, könnyebben terjedő, vagy nehezebben kihasználható jelzéseket állítottak elő. A szú által használt szex feromonok gyakran bonyolult összetételű vegyületek /66/. A hiénák és más ragadozók határjelző anyagai speciális kiválasztó mirigyek termékeinek keveréke, amelyet a kiválasztott anyagok mellé állít elő, s amik az ürülék és a vízelet kommunikációs funkciójaként szolgálhatnak /89, 453/.
A kommunikációs jelzések másik gazdag forrása az a viselkedés lehet, amelyet két ellentétes irányú tendenciában lévő állat végez /225/. A 6. Fejezetben megállapítottuk, hogy az idegrendszer tulajdonságai csökkentik a konfliktus viselkedés gyakoriságát, de az ilyen aktivitások mégis előfordulhatnak /22. ábra/. Így két rivális ezüstsirály, amelyek a territórium határánál találkoznak, egyidejűleg támadást kísérelhetnek meg, vagy menekülhetnek ellenfelüktől. Az ezt eredményező konfliktusban a hím felemeli a fejét a hátára, mintha megcsípné az ellenfelét, anélkül azonban, hogy a viselkedést teljesen végrehajtaná. Az ilyen típusú, tehát előkészítő jellegű viselkedést intenciós mozgásnak nevezzük. Néhány résszel korábban tárgyaltuk éppen azon társas méhek viselkedését, amelyek a táplálékforrás felé haladva visszarepülnek a kaptárba, hogy maguk köré más dolgozókat gyűjtsenek.
A konfliktus viselkedés további formája az átirányított viselkedés. Egy hím sirály, amely riválisával néz szembe, megtámadhat egy fűcsomót, ahelyett, hogy szomszédját támadja, ezzel átirányítja az agresszióját egy tárgyra, az agressziót okozó ellenfél helyett. Egy másik szintén megfigyelhető válasz, a nyilvánvalóan irreleváns viselkedés, amely sem a támadáshoz, sem a meneküléshez nem kapcsolódik, pl. tollazat tisztítás (azaz az un, helyettesítő viselkedés). A különböző ambivalens mozgások enyhén különböző üzeneteket közvetíthetnek a riválisnak. Ha bizonyos viselkedések elriasztanak egy hímet egy másik territóriumába belépéstől, akkor mindkét egyed nyer ezzel, mivel az elriasztott hím elkerüli a csőrvágásokat, míg a territóriumon tartózkodó hím energiát takarít meg, így a kommunikáció mindkettőjük számára előnyös.
Etológusok régóta gondolják, hogy a konfliktus viselkedés szolgáltatja számos kommunikációs jelzés nyersanyagát, amely mivel változatos, fokozatosan ritualizált és sztereotip pózzá fejlődhet /773/. Ha a kommunikációs jelzés értéke az információ átvitel képességében rejlik, akkor bármi is képezi a kevéssé félreérthető üzenetet, az szelektíven előnyös lesz. Ez a szelekciós mechanizmus azon egyedeket preferálhatja, amelyek megbízható, jellegzetes és állandó jelzést bocsátanak ki egy bizonyos helyzetben. Minél felnagyobbodott a viselkedés, és minél több feltűnő testrészt foglal magába, annál kevésbé valószínű, hogy félreérthető. Ezt a típusú érvelést használják pl. a házi méh bonyolult táncának magyarázatára /1. táblázat/.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org