|
|
|
Az
evolúció nyomon követése a ma élő fajok összehasonlításával
|
|
A méhek táncának története
|
| |
| A
méhkaptár egy csodálatos társadalom, amely 10000-40000 egyedből
áll. Az egyedek zöme dolgozó nőstény, akik életük nagy részét
virágport és nektárt keresve töltik, 100 km2 vagy még ennél is
nagyobb területen. A kaptár tagjai a gyűjtés folyamán kb. 25 kg
pollent és 35 kg nektárt hordanak be évente, amely Thomas Seeley
becslése szerint 4,3 millió utat, utanként átlagosan 4 km-t igényel
/711/. Ezt a bámulatos teljesítményt a méhek nagy hatékonysággal
végzik. Naponta változtatják táplálékkereső útvonalukat,
hogy kihasználják a tömegben és nagy koncentrációban lévő gazdag
táplálkozó helyeket, amelyek 6-10 km-es körzetben találhatók a
kaptártól /801/. Hatékonyságuk jelentős része abból származik,
hogy megdöbbentően kidolgozott kommunikációs rendszerük
van, amelynek megfejtésén Karl
von Frisch osztrák biológus 20 éven keresztül intenzíven
dolgozott. |
| Von
Frisch egyik következtetése az volt, hogy a méhek speciális táncai
a lép függőleges felszínén történik, s ezek a táncok szimbolikus
információt hordoznak a táplálékforrások irányáról és helyéről
és ezt az információt más méhek felhasználhatják a virágpor és
nektár gazdag forrásainak lokalizációjára /803, 804/. |
| Amikor
egy táplálékkereső méh egy gazdag új táplálékforrást talál (virágfolt,
vagy mézzel töltött üveglapocska) akkor visszatér a kaptárhoz
és táncolni kezd. Ha a dolgozó jó minőségű nektárt gyűjtött kb.
50 m-es körzetben, akkor körtáncot végez /15. Ábra/. Mivel a kaptárban
rendszerint sötét van, a többi méh nem figyeli a táncost távolról,
hanem követi
őt a lépen, és az általa végzett rezgéseket érzékeli. A követők
aztán kirepülhetnek a kaptárból és többé kevésbé random módon
keresik a nektárt vagy virágpor forrást, de viszonylag közel maradnak
a kaptárhoz. |
| Keresésük azonban nem lesz teljesen véletlenszerű,
mivel már megérezték a felfedező által visszaöklendezett nektárt,
és megérezték a táncoló méhnek a felfedezett virágról származó
illatát. Ezek a szagok és illatok azonosítják a virágot, amelyet
a felfedező felkeresett. A tapasztalt méhek megtanulják
a virágzó foltok helyét, amelyeknek nektárellátása változó. Az
a dolgozó, amely a felfedezőt követi és rendelkezik az ismerős
táplálékforrás illatával, közvetlenül erre a helyre repül. A tapasztalatlan
dolgozók azonban csak táplálékkeresőkhöz csatlakozva
tanulják meg, hogy ne mászkáljnak el túl távolra, ha a felfedező
körtáncot jár. |
| Ha
a gazdag táplálékforrás 50 m-nél távolabb van, akkor a felfedező
riszáló táncot végez /16. ábra/. Ez a tánc információt ad a táplálékforrás
viszonylagos távolságáról, kb. 50-6oo m-es távolságban.
Az információ kódolva van |
- A tánc közben
egységnyi idő alatt megtett körök számában
- Az egyenes
szakaszban végzett potroh riszálások számában
- A tánc alatt produkált hang frekvenciájába
|
| |
| A 17. ábra mutatja egy kísérletes
teszt eredményét, amelyben a felfedező méh másokat informál egy
specifikus táplálékforrásról. A méh képes információt átadni másoknak
a forrás közelítő távolságáról /804/. A táplálékforrás felfedezéséhez
felhasznált energia határozza meg a tánc típusát. Ha a
méh széllel szembe repül, vagy hegynek felfelé, akkor kevesebb
riszálást végez és a tánc lassabb, mintha ugyanazon távolságot
hátszéllel, vagy vízszintes területen teszi meg. Minél kevesebb
energiát használ fel egy bizonyos hely elérésére, annál
elevenebb a tánc, gyakoribbak a riszálások, nagyobb az egységnyi
idő alatt végzett körbeforgások száma, és magasabb frekvenciájú
a zümmögés. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 