|
|
|
Bevezetés
|
| |
| Figyelmünket eddig nagyrészt, de nem
kizárólag a viselkedés proximális mechanizmusaira irányítottuk.
Az ultimális, vagy miért kérdések felett gyakran átsiklottunk.
Mialatt ezen mechanizmusokat vizsgáltuk, pl. azt a felfedezést,
hogy a fehérfejű
sármánynak nem szükséges magas tesztoszteron szint a kopulációhoz,
eljutottunk az ultimális kérdéshez, vajon miért különbözik ez
a többi állattól, amelynek magas tesztoszteron szintje van. A
fehérfejű sármány élettörténetének ismerete és a faj viselkedési
és fiziológiai alkalmazkodása igen hasznos lehet. Vajon ez egy
új tulajdonsága a fehérfejű sármányoknak, vagy örökölték ezt a
viselkedési fiziológiai tulajdonságot az összes ős sármánytól?
Mik voltak az evolúciós stádiumai ennek a tulajdonságnak? |
| Ez a fejezet
azt vizsgálja, hogy a kutatók hogyan próbálják követni egyes viselkedések
történetét. Ha valaki vissza tudna menni időben, és követhetné
egy faj evolúcióját, akkor viszonylag egyszerűen megállapíthatná,
hogy egy ősi populáció viselkedése hogyan változott
lépésről-lépésre a jelenlegi faj viselkedéséig. Időgép hiányában
azonban egyik mód, hogy meghatározzuk, mit csináltak az eltűnt
állatok évmilliókkal ezelőtt, ha a viselkedési képességekre a
csontmaradványok alapján vonunk le következtetéseket. Ez a
megközelítés meglepően
hasznos lehet. Egy másik úton is visszamehetünk az időben, úgy,
hogy élő fajok egy csoportjával hasonlítjuk össze a viselkedést,
és a mai viselkedéshez vezető legvalószínűbb evolúciós szekvenciát
próbáljuk rekonstruálni. Ez a fejezet
leírja, hogy az összehasonlító módszer hogyan segíti szokatlan
táplálkozási mintázatok és néhány bámulatra méltó kommunikációs
jelzés történetének nyomon követését. E példák vizsgálata jelzi,
hogy még a legbizarrabb viselkedések is valószínűleg lépésenként
alakultak ki, az ősi tulajdonság az evolúciós változás alapjait
szolgálta, és a változások nem hirtelen történtek. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 