|
|
|
A
viselkedési mechanizmusok szerveződésének változatossága
|
|
A hormonok és a szalagos
kígyó
|
| |
| A vörös szalagos kígyó (Thamnophis sirtalis
parietalis) esete még drámaiabban mutatja, hogy a hím szexuális
viselkedése nem függ közvetlen hormonális aktivitástól.
Ez a sikló egészen Dél-Kanadáig előfordul, s mivel hidegvérű
hüllő, az év nagy részét földalatti helyen hibernálva tölti.
Sok egyed összegyűlik egy-egy jó áttelelő helyen. A tavasz
végén, amikor a
hőmérséklet felmelegedik, a siklók mozogni kezdenek, s hamarosan
együtt elhagyják a telelőhelyeket /26. ábra/. Mielőtt elválnának,
intenzív szexuális aktivitást mutatnak, amikor a hímek a
nőstények után csúsznak és próbálnak párzani velük. A nemi
hormonok
vizsgálata felfedezte, hogy a hímek vérében alig van tesztoszteron
vagy azzal egyenértékű anyag. Ennek ellenére látszólag nincs
semmi problémájuk a párzásban /157/. Többféle hormonális
kísérleteket végeztek ezekkel a siklókkal, a nélkül, hogy
nemi aktivitásukat
a legkisebb mértékben is befolyásolni lehetett volna, amely
aktivitás teljesen a hőmérséklet-érzékelő neuronoktól függ.
|
Új fejlemények:
New Scientist:
SALVE,
WWW
|
Ősszel
a tesztoszteron szint szerepet játszik a spermium termelésben,
amelyet a sikló a tél folyamán raktároz, várva a szenvedélyes
tavaszi párzást.
David Crews
szerint ennek az északi siklónak az egészen rövid föld felett
történő aktivitásra alkalmas időszaka azoknak a nőstényeknek
kedvezett, amelyek tavaszi előbújás után leghamarabb párosodtak.
Ez viszont azon hímeket részesítette előnyben, amelyek spermiuma
a lehetőségeknek legkorábban készen állt, hogy partnerük
szükségletének megfeleljen. Azon mutáns hím sikló, amely
ivarsejtjeit késő nyáron produkálta és kibújás után tesztoszteron
szintjétől függetlenül képes volt szexuális
viselkedésre, reproduktív előnyben részesült e szerint a
hipotézis szerint.
|
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 