|
|
|
A konfliktusok elkerülése:
prioritások felállítása
|
|
Az imádkozó sáska
viselkedésének szerveződése
|
| |
| A
varangy azon állatok képviselője, amelyek idegrendszere
sajátos tulajdonságokkal felfegyverzett, pl. a parancs-centrumokkal,
amelyek egymás működését gátolják, megvédve a varangyot
a bénító konfliktusoktól. A központi idegrendszer idegsejtjei
közti gátló összekötéseknek a haszna a gerinctelenekre is
alkalmazható, ahogy Roeder
munkája az imádkozó sáskán kimutatja /669, 671/. Egy levélen
ülő imádkozó sáska minden oldalról ingerek tömegével van
körülvéve. A rovar receptor rendszerei sok ingert képesek
detektálni. Idejének legnagyobb részében azonban az imádkozó
sáska abszolút semmit
nem csinál, mozdulatlan marad mindaddig, amíg egy gyanútlan
áldozat nem kerül hatósugarába. Ha ez megtörtént, a rovar
nagyon gyors, pontos és erőteljes megragadó mozgást végez
elülső lábpárával. |
| Ha
hosszú időn keresztül nem kerül táplálék a látóterébe, az
imádkozó sáska elmegy egy másik helyre várakozni. Ezen túl,
az ivarérett hímek nőstények után is kutatnak. Az imádkozó
sáska képes különbséget tenni ezek között az opciók között,
mivel egy egyszerű, de elegáns ellenőrző rendszerrel rendelkezik
az agy
és a garat alatti ganglion dúcokban, amely a lábak járó
és préda elkapó mozgását irányítja /2. ábra/. Roeder az
imádkozó sáska rendszerét úgy vizsgálta, hogy elvágta az
idegrendszer különböző komponensei közti kapcsolatot, majd
megfigyelte a különböző műtétek hatását. Ha egyetlen ganglion
szegmenst különített el a többitől, akkor ennek a szelvénynek
a mozgása megszűnt, ha azonban ezt a gangliont elektromosan
ingerelte, az izmok és lábak ebben a szelvényben erőteljes,
és tökéletes mozgásokat végeztek. Így mindegyik
szelvényi dúc felelős a motoros jelekért, amely előre mozdítja
a lábat, vagy a potroh mozgását befolyásolja. |
| Ha
a szelvény dúc felelős az egyes izmok összehúzódásáért és
elernyedéséért, akkor az agyi dúc mit csinál? A protocerebrális
lebenyek eltávolítása után az imádkozó sáska sétál és zsákmányt
kap el egyszerre. Ez a viselkedés katasztrofális, mert amikor
végül az első lábak valamit szilárdan megragadnak, aközben
a többi láb előrehúzza az állatot. Ez a dilemma szemléletesen
ábrázolja,
hogy milyen fontos elkerülni az egymással küzdő válaszok
egyidejű aktiválását. A protocerebrális lebenyek biztosítják,
hogy az imádkozó sáska vagy sétáljon, vagy zsákmányt ragadjon
meg, vagy egyáltalán semmit se csináljon. |
| Milyen utasításokat ad ki az
agyi dúc? Roeder ezt a kérdést az imádkozó sáska teljes
fejének eltávolításával válaszolta meg, amely procedura
eltávolítja a nyelőcső alatti gangliont és a protocerebrális
lebenyeket egyaránt. Ilyen feltételek mellett az állat mozgásképtelen.
Egy-egy irreleváns
mozgást ugyan ki lehet váltani, ha az imádkozó sáskát erőteljesen
megdöfjük, de a viselkedése csupán ennyire terjed ki. |
| Ezek
a kísérletek képet adnak az imádkozó sáska egész szabályozási
rendszeréről /2. ábra/. Az idő legnagyobb részében a protocerebrális
lebenyek által kapott környezeti információ nem befolyásolja
a gátló üzenetek normális menetét, amelyet ezen régió a
nyelőcső alatti dúcokhoz küld. Bizonyos inger mintázatok
azonban gátolják a gátló jelek továbbítását a protocerebrális
egységből
a nyelőcső alatti ganlionok további területeihez. Ezek a
régiók a gátlás alól felszabadulva jeleket küldenek a potroh
ganglionba, ahol új jelek állítódnak elő, amelyek specifikus
akciókhoz szükséges izommozgásokra utasítanak. Attól függően,
hogy a nyelőcső
alatti ganglion melyik része nem áll gátlás alatt, az imádkozó
sáska előre megy, vagy előre csap elülső lábaival. |
| Ez alól egyetlen kivétel van. Ha
az ivarérett hím alól a lábat eltávolítják, az állat ahelyett
hogy elvesztené viselkedési képességét, körző
mozgásokat produkál és testét oldal irányban hímbálja, kör
alakban. Mialatt ez történik, az imádkozó sáska potroha
kígyózó mozgást végez. Ezek a viselkedések lehetővé teszik,
hogy egy párkereső hím, amely szó szerint elvesztette a
fejét, egy kannibál nőstény jóvoltából, /3. Ábra/ kopulációt
hajtson végre, még akkor is, ha a nőstény észrevette, elfogta
és részben megette, mielőtt párosodott volna a nősténnyel.
A fej nélküli hím lábai körben mozgatják a testét, amíg
megérinti a nőstényt, amikor is a test felmászik
a jövendőbeli pár hátára. A hím potroha célratörően próbálkozik
és a kopuláció megtörténik. |
| A
hímek anélkül is pározhatnak, hogy elvesztenék a fejüket
/487/ és természetes körülmények között valószínűleg csupán
a hímek egy része fejezi be életét egy kannibál nősténnyel
párosodva. De az a tény, hogy egyes fajok fejnélküli hímjei
képesek funkcionálisan teljes értékű párzást végrehajtani
arra utal, hogy a kannibalizáció kockázata miatt azok az
ivarérett hímek voltak előnyben, amelyeknek szabályozó rendszere
különbözött a többi imádkozó sáskáétól, mégpedig úgy, hogy
a tori és potrohi dúcaik a fejtől függetlenül képesek az
állat kopulációját irányítani /vö. 301,487/. |
| Az imádkozó sáska idegrendszere
sok más állathoz hasonlóan funkcionálisan központok köré
szerveződik és mindegyik központ bizonyos aktivitásokért
és döntésekért felelős. Egyes idegközpontok sajátos jeleket
állítanak elő, gátló üzeneteket, amelyek szabályozzák a
sejtek más csoportjának működését. Az egymással küzdő központok
gátlása alkotja az imádkozó sáska képességének alapját,
hogy egyszerre csupán egy dolgot csináljon. Miután meghatározott
típusú érzékelési mintázatot kapnak, a gátló neuronok is
gátlás alá kerülnek az agyi féltekében, és ezzel felszabadulnak
azok a speciális idegi kapcsolatok
a nyelőcső alatti dúcban, amely indító jeleket küld bizonyos
viselkedés végrehajtására a szervi dúcokban. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 