|
|
|
A helyváltoztatás
és navigáció mechanizmusai
|
|
Éjszakai navigálás
|
| |
| A
mágneses iránytű hasznára van azoknak az állatoknak, amelyek
éjszaka tesznek meg nagy távolságokat, pl. számos vonuló
énekesmadár. Az indigó pinty, az éjszakai navigátorok jellegzetes
képviselője képes érzékelni és használni a föld mágneses
terét iránytűként a vonulási időszakban. Kimutatták, hogy
ez a madár képes a helyes irányba tájékozódni, tökéletesen
lezárt ketrecben is, ahol pedig nem állt rendelkezésére
semmilyen vizuális inger. A madár körüli mágneses tér eltorzítása
megváltoztatja a madár orientációját, amelyet ötletes kísérletben
mutattak ki /23. ábra, 241, 322./ |
| Az
indigópinty és számos más éjjel vonuló madár mágneses érzékelő
képessége valószínűleg egy tartalék rendszer amelyet az
állatok akkor használnak, ha sötét az éjszaka és a csillagok
mintázata nem látszik az égen /234/. Több kísérletben kimutatták,
hogy a planetáriumban tartott madarak a csillagok elrendeződésének
megfelelően orientálódtak a vonulási időszakban. Amikor
a csillagok mintázatát 90 fokkal elfordították, a madarak
éjszakai aktivitásának iránya ennek megfelelően 90 fokkal
elmozdult. Ez a kísérlet
mutatja, hogy amikor a madarak tájékozódhatnak a csillagok
állása alapján, akkor ezt a tájékozódási módot preferálják
a mágneses mezőből adódó információval szemben. |
| Stephen Emlen vizsgálata az indigó
pintyen különösen tanulságos esettanulmány arra,
hogy miként használják az énekes madarak a csillagok helyzetét
iránytűként /234/. A kutató kimutatta, hogy amikor a planetáriumban
a madarak több nagy csillagot az ég északi részén láttak
- köztük a Sarkcsillagot és a Göncölszekér csillagait -
akkor északnak
megfelelően orientálódtak, még akkor is ha az égbolt többi
csillagát mesterségesen átrendezték. Mivel a Sarkcsillag
és számos más nagyobb csillagkép közti térbeli viszony nem
változik az éjszaka folyamán ahogy a föld forog /24. ábra/,
így ezek a csillagképek
megbízható, stabil iránypontoknak tekinthetők. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 