|
|
|
A helyváltoztatás
és navigáció mechanizmusai
|
|
Tartalék orientációs mechanizmusok
|
| |
| Ha
a Nap szerinti irány keresés lenne az egyetlen mechanizmus
amellyel a galambok és méhek tájékozódni tudnának, akkor felhős
napokon nem tudnának hazatalálni. De mindkét faj teljesen
borult ég esetén is sikeresen tud navigálni /215, 860/. Valójában
néhány galamb pontosan visszatalál éjjel is, vagy amikor áttetsző
kontaktlencséket helyeznek a szemükre, amely elhomályosítja
látásukat. Így ezen fajoknak több mint
egyféle tájékozódási mechanizmusuknak kell lennie, egyike
ezeknek talán a Föld mágneses terének gyenge erővonalainak
érzékelése lehet. Ezek az erővonalak durván É-D irányban futnak
és ha képesek érzékelni, akkor talán segítik a hazatérő állatot.
A galamboknak
és a méheknek egyaránt vannak mágneses szemcsék a testük bizonyos
részeibe koncentrálva, és ezek a szemcsék lehet, hogy a mágneses
érzékelő részei /293/. |
| Mágneses részecskéket találtak a
sárga uszonyú tonhal (vándorló hal) fejcsontjai közti térben
is. A részecskék láncszerűen helyezkednek el és megváltoztatják
a helyzetüket a föld mágneses terének kicsi változásakor.
A részecskék elmozdulása mágneses érzékelést ad a halnak,
amelyet felhasználhat a hosszú távú vándorlása során /810/. |
| A mágneses érzékelés
képességét, mint tartalék iránytűt egyértelműen kimutatták
postagalamboknál és számos más madárnál /241/. Charles Walcott
néhány galamb körül a mágneses teret megváltoztatta azzal,
hogy apró mágnest rögzített a madárra, vagy elektromágnessel
működő apró
sapkát helyezett fejükre /22. ábra/. A galamb körüli mágneses
tér megváltoztatása félreirányította a galambokat, miután
otthonuktól távol engedték el őket, de csupán borult napokon.
Amikor a nap sütött, a madarak a nap helyzete után tájékozódtak
és figyelmen
kívül hagyták a mágneses érzékelő által adott jelzéseket.
De amikor a napból származó megbízható információ hiányzott,
a madarak a tartalék tájékozódási mechanizmusukat, a mágneses
erőtereket használták arra, hogy hazataláljanak /808/. |
| |
|