| Galambok
esetében szintén ki lehet mutatni, hogy mennyire fontos
a belső óra, ha a Nap szerint tájékozódnak. A madarak iránytű
tájékozódását meg lehet zavarni, ha a biológiai órájuk működését
megzavarjuk. Ezt úgy lehet elvégezni, hogy a galambot mesterséges
fénnyel ellátott helyiségbe visszük és ez után a világos-sötét
periódusokat a valódi világ napkelte-napnyugta időritmustól
eltérően állítjuk be. Pl. ha a napfelkelte 6 órakor van
és a napnyugta este hatkor, akkor be lehet állítani, hogy
a fény éjjel 12 órakor gyúljon ki, déli 12 órakor pedig
kialudjon. Ennek a rutinnak több napon keresztül kitett
galamb belső órája hat órával eltolódik a természetes napi
ritmushoz képest. Ha kivisszük a szobából és reggel hatkor
elengedjük az otthonától
bizonyos távolságra, a madár úgy fog viselkedni, mintha
az idő hat órával később lenne, azaz éjszaka, és hibásan
fog tájékozódni. Pl. tegyük fel, hogy a galambot a dúcától
50 méterre nyugatra eresztettük el. A térképérző képessége
valahogy megsúgja neki,
hogy keleti irányba próbáljon repülni. Ahogy Charles Walcott
kimutatta, reggel ötkor keletre repülni annyit jelent, hogy
nap felé repülni, de mivel a galamb belső órája valójában
déli 12 órát mond, amikor a nap délen van, és ekkor 90 fokkal
balra kell repülni
ahhoz, hogy keletre jussunk. És pontosan ez az, amit a madarak
végeznek, habár ők nem mennek keresztül azon az érvelési
folyamaton, mint amit leírtam. A 21. ábrán ezt a kísérletet
láthatjuk. |
Egy
evolúciós megközelítés 