|
|
|
Ingerszűrés
gerincesekben
|
|
Az
elektromos mező érzékelése
|
| |
| Mivel az emberek és a denevérek
idegrendszere között nagyon sok olyan alapvető
különbség van, amelyek a különböző evolúciós történeteken
alapulnak, így saját visszhang felfogó képességünk limitált.
Mégegyszer hangsúlyozzuk, hogy mindegyik fajnak sajátos
érzékelési világa (percepciós tere) van, amelynek egyedülálló
tulajdonságai vannak. Nézzük meg pl. bizonyos halak
elektromos térérzékelését és ennek viselkedési használatát.
Mint ahogy nehezen tudtuk elképzelni az éjszakai navigálást
teljes sötétben a visszhangok alapján tájékozódva, ugyanúgy
be kell vallanunk, hogy egyes állatok
képesek érzékelni és egészen kifinomult módon használni
elektromos mezőket amelyek olyan gyengék, hogy Te vagy Én
képtelenek lennénk érzékelni. A kacsacsőrü emlős az egyik
ilyen lény. Ez a valószínűleg primitív emlős víz alatt vadászik
éjjel zavaros folyókban,
kicsi vízi állatokra, mint az édesvízi rákok. A fogságban
tartott egyedek félkilónyi tápláléka alapján, amely földigilisztából,
lisztkukacból, két békából és két főtt tojásból áll /312/
eléggé nagy étvágyúak lehetnek. Az egyik ok, hogy miért
képesek
elegendő táplálékot találni, az a képességük, hogy gyenge
elektromos tereket érzékelnek, amelyet vigyázatlan zsákmányaik
állítanak elő. Szabadban úszó állatok megvizsgálják a vízükben
tett elemeket, s átforgatják a köveket, amelyek alá gyenge
elektromos teret
előállító elektródákat tettek, amely az apró rákok elektromos
terére emlékeztet /701/. A kacsacsőrű emlős elektroreceptorai
átlyuggasztják a puha porcos csőrének a szélét. A receptorok
jelei az agykéregbe érnek, amely elemzi a jeleket és az
állatot a rejtett zsákmány felé irányítja. |
| Az
elektromos halak két csoportja Dél-Amerikában és Afrikában
él, és az elektrorecepciót egy lépessel tovább fejlesztették
úgy, hogy gyenge elektromos mezőt állítanak elő maguk körül
a saját elektromos szervükkel /384, 488/. A mezőbe került
tárgyak eltorzítják az elektromos erővonalakat, vagy összegyűjtve
az áramot (ha a tárgy jobban vezeti az elektromosságot,
mint a viz, vagy szétszórja a z erővonalakat, hogyha a tárgy
rossz vezető képességű) /12. ábra/. Ezeknek a halaknak
az elektroreceptoraik sorokban ülnek a test hosszában elrendezett
pórusokban. A receptorok az elektromos tér változására reagálva
változtatják kisülési gyakoriságukat. A hal központi idegrendszerének
sejtjei figyelik a receptorok aktivitását, azon területen
ahol a tárgy leárnyékolja az elektromos teret. A szomszédos
receptor csoport kisülési gyakoriságának növekedése vagy
csökkenése az egyes agyi neuronok aktivitásának új mintázatát
ereményezi. Az elektromos halak kivételesen jók az elektromos
térben történt
változások detektálására. Az egyik faj képes 0,03 mikrovoltos
feszültség különbség érzékelésére is és táplálékjutalommal
megtanítható hogy elkülönítse a 0,5 mm átmérőjü üvegszálat,
a 2,0 milliméterestől/488/. |
| Több vonatkozásban ezen halak térérzékelő
rendszere hasonló a denevérek radar apparátusához, mind
a proximális, mind pedig a ultimális szinten. Funkcionális
szempontból az elektronrecepció egy típusú képesség, amely
segíti az állatot a navigálásban és a zsákmánykeresésben
a sötétben. Az elektromos
halak mindkét csoportja zavaros iszapos vízben él és főként
éjjel vadászik olyan halakra, amelyek nem jelzik helyzetüket,
mivel nem előnyös számukra ha megeszik. A denevérek radarja
és a halak elektromos tere kényszeriti a zsákmányukat, hogy
információkat
adjanak helyzetükről. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 