|
|
|
Ingerszűrés
gerincesekben
|
|
A zsákmány azonosítása és
elfogása
|
| |
| Visszhang
érzékelő sejteket a bajszos denevér agyában is felfedeztek.
Ezek a sejtek sokkal többet tesznek, minthogy csak felfedeznék
a visszavert ultrahanagokat. Egyes egységek nyomjelző neuronok,
amelyek csak akkor maradnak aktívak, ha folyamatosan csökken
a denevér által kibocsátott orientációs hang és a visszhang
közti intervallum. Ezen sejtek folytonos aktivitása informálja
a denevért, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljön a visszhang
visszaverő felszínhez. Szükségtelen mondani, hogy ez
az, amire a denevérnek szüksége van, hogy lepkét vagy más
ehető repülő zsákmányt elfogjon /600/. |
| A bajszos denevér agyának másik
típusú sejtjei intervallumra hangoltak. Ezen sejtek legaktívabban
a kiáltás és a visszhang közti állandó intervallumra reagálnak.
Pl. az egyik ilyen sejt akkor sül ki leggyakrabban, ha a
kiáltás és a visszhang közti különbség három millisecundum,
egy másik sejt 6 millisecundum, egy harmadik pedig 9 millisecundumos
késlekedésre válaszol legintenzívebben. Ezek az idegsejtek
egymás mellett
egy vonalban találhatók, a denevér agykérgében a rövidtől
hosszú késlekedésű neuronokig tartva. |
| Valójában
az érző információkat fogadó neuronok nem random módon helyezkednek
el az agykéreg felszínén, eloszlásuk egy agykérget formál,
amely elősegítheti az üzeneteket tartalmazó térbeli információ
dekódolását /749/. A bajszos denevér agytérképe lehetővé
teszi, hogy a visszaverődő felszíneket térben azonosítsa,
irányítsa a denevér repülési útvonalának korrekcióit, amely
ahhoz szükséges, hogy a ragadozó a céltáplálék felé
mozogjon. Az ilyen típusú agytérképek gyakoriak azoknak
az állatoknak az agyában, amelyek a térbeli ingerek nagyfokú
feldolgozására képesek /434/. |
| A denevér hallási rendszere kétségkívül
sokkal bonyolultabb és sokkal több információt nyújt mint
a bagolylepke timpaniális szerve. Ez a különbség részben
azért létezik, mert a denevér a visszavert hangok alapján
szabályozza viselkedését, és ez a feladat kivételesen nehéz.
De a különbségek ellenére van egy kritikus hasonlóság a
denevér és a lepke hallásában. Mindkét állatban a hallási
rendszer biokémiai és funkconális azonosságai nagyfokú specializációt
mutatnak. A lepkék az akusztikus világukat a denevér kiáltásokból
építik fel, míg a denevérek egy visszhanggal teli világban
élnek, amely egy
gazdagon illusztrált képet nyújt a környezetről. A lepke
idegrendszere segíti lokalizálni a denevért éjjel. A denevér
idegsejtjei segítik, hogy biológiailag a létfontosságú információkra
koncentráljon és értelmezze, különösen a kibocsátott hangokra
adott visszhangok alapján, míg figyelmen kívül hagyja
a kevésbé releváns hangokat, mint a saját vokalizációja. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 