|
|
|
Ingerszűrés
és viselkedés
|
|
A fátyolka denevér felderítése
|
| |
| A
fátyolkák finom kis rovarok, amelyek szintén éjszaka repülnek.
Bár sokkal kisebbek a legtöbb bagolylepkénél és tücsöknél,
teljesen ehetők a denevéreknek, így náluk szintén kifejlődött
a denevért felderítő hallószerv. Az ő hallószervük nem a
potrohon, vagy az első lábakon van, a fátyolkák timpanális
szervei az elülső szárnyak megnagyobbodott vénáiban helyezkednek
el. Itt a hártya 25 receptorral kapcsol, amelyek magas frekveniájú
hangokra válaszolnak /558/. Az ingerelt receptorokból az
elektromos jel gyorsan keresztülmegy a fátyolka testén,
ingerelve a motoros neuronokat, amelyek a rovar szárnyait
összehajtó izmokat idegzik be. |
| A
denevérek intenzív orientációs kiáltásai, amelyek a rovartól
kb. fél méterre hangazanak el, elegendően erősek ahhoz,
hogy a receptorait stimulálják. Ennek következtében a repülő
fátyolka stimulálja szárnyát és lefelé zuhan, kb. két méter
per másodperces sebességgel /7. ábra/. A fátyolka válasza
analóg a bagolylepke ragadozó elkerülő viselkedésével. A
zuhanó repülés talán
megment néhány fátyolkát, de a denevérek könnyedén felderítenek
tőlük fél méterre zuhanó tárgyakat. Azonban Lee Miller azt
találta, hogy a zuhanó repüléssel menekülő fátyolkáknak
csupán 30 %-át fogták el a vadászó denevérek. Ez az eredmény
vezette a kutatót,
hogy közelebbről is megvizsgálja a ragadozó és a hulló táplálék
közti interakciót. A viselkedés szekvenciát többszöri exponálású
fényképekkel felvéve azt találta, hogy 50-100 millisecundummal,
mielőtt a denevér megpróbálna rávágni a fátyolkára, a rovar
gyakran szárnyát röviden összeüti egyszer. |
| A
szárny összezárás megzavarja és megváltoztatja a fátyolka
útvonalát. A denevér így gyakran eltéveszti a rovart, mivel
azt a helyet támadja, ahol a fátyolkának lennie kellene
a szárny összezárása előtt. Miller úgy hiszi, hogy a szárny
összezárást a denevér által kiadott intenzív kiáltás váltja
ki, amelyet a zsákmány követésére használ, és amit közvetlenül
megfogás előtt ad ki. Bár a sűrű kiáltást felderítő receptorokat
még pontosan nem azonosították, valószínűsíthető,
hogy a fátyolkák, akár a bagolylepkék és a tücskök rendelkeznek
egy szelektív hallásrendszerrel, amely a magas frekvenciájú
hangokra hangol és a denevér elkerülő válaszokat kibocsátó
interneuronokhoz kapcsol /557, 558/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 