| A
bagolylepke hallási rendszere és ragadozóelkerülő viselkedése
klasszikus példája az ingerszűrés és az egyszerű érzéki
ingerekre adott adaptív válaszok közti kölcsönhatásra. A
lepke timpaniális szerve csupán egyetlen típusú akusztikus
információt gyűjt a környezetből. Az általunk hallott alacsony
frekvenciájú hangok nem váltják ki az idegsejt membránjának
változását, az A1 és A2 rostok akciós potenciálját. Különböző
frekvenciájú ultrahangok sem váltanak ki különböző mintázatú
aktivitást a receptorokban,
így a lepke nem képes elkülöníteni különböző frekvenciákat
(míg az ember könnyen felismeri a különbséget a c és a cisz
hang között). Hosszantartó állandó hangokat a receptorok
gyorsan figyelmen kívül hagynak. A timpaniális szervnek
csupán egyetlen
fontos feladata van - az ősi éjszakai ellenség jelenlétének
felderítése. A hallási képesség így leszűkült, csupán az
impulzusszerű ultrahangokra érzékeny. Hasonlóan a válaszreakció
repertoárja is egyszerű. Elfordulás az alacsony intenzitású
ultrahangtól, és lebukás, csapongó repülés, spirálban
repülés, ha nagy intenzitású ultrahangot hall a lepke. |
Egy
evolúciós megközelítés 