- Bármilyen
tulajdonság kifejlődése a megtermékenyített petesejt
és a fejlődő szervezet környezete közötti kölcsönhatás
eredménye. Pl. a néhány madár, valamint az emlős hím
és nőstények közti szexuális különbség alapjai a viszonylag
kicsi kromoszómális /genetikai/ szexuális különbségek.
Ezek a különbségek az embrionális nemi
szövetek különböző hormon termeléséhez vezet, amely
kulcsfontosságú hormonok környezeti elindító szerepet
töltenek be megváltoztatva a test genetikai és biokémiai
aktivitását, egymásra épülő hatással. Ennek eredménye
a hímek és nőstények közti élettani és viselkedésbeli
különbségek széles skálája.
- A fejlődő
szervezet környezete nemcsak a sejtjeinek metabolikus
termékéből és a kapott tápanyagokból áll, hanem az érzéki
és szociális tapasztalataiból is. Mindezen faktorok
együtt potenciálisan elindítóként szerepelnek, néha
csak akkor ha egy korlátozott kritikus periódusban fordulnak
elő, amelynek hosszú távú hatása van a fejlődésre /ahogy
a fehérfejű sármány énektanulásánál láttuk/.
- A genetikai és környezeti hatások óriási változatosságának
ellenére a legtöbb
állat funkcionálisan alkalmas reproduktív szaporodásra
képes lény. Szabályozó mechanizmusoknak egyes fejlődési
végeredményeket sokkal valószínűbbé kell tenni, mint
másokat és a fejlődő szervezetet el kell látnia bizonyos
védekező mechanicmusokkal a környezeti
és genetikai zavarások ellen, amelyek megakadályozhatják
az adaptív képességek kifejlődését.
- Az irányított
vagy pufferált tulajdonsága a fejlődésnek /fejlődési
homeosztázis/ megnyilvánul: a) az egyedek közti állandóságban,
ahogy keresztülmennek bizonyos fajspecifikus stádiumokon,
b) a normális fiziológiai és viselkedési tulajdonságok
kifejlődésében azon állatoknál, amelyeket kísérletesen
normálistól eltérő környezetbe helyeznek. A fejlődési
folyamat rugalmassága segíti az egyedeket, hogy kulcsfontosságú
tulajdonságokat kifejlesszenek, amelyek elősegítik reproduktív
sikerességüket.
|
Egy
evolúciós megközelítés 