|
|
|
A
viselkedés fejlődésének rugalmassága
|
|
A
fejlődés homeosztázisának adaptív értéke
|
| |
| A
korábbi fejezetekből látjuk, hogy a fejlődési folyamat egy
dinamikus interakció a genetikai információ és a környezet
között. De nem minden fejlődési folyamat egyformán valószínű.
A fejlődés folyamatát C.H. Waddington által javasolt módon
tehetjük szemléltetővé, amikor is a megtermékenyített petét,
vagy a fejlődő szövetet egy gömbbel jellemezünk, egy lejtős
felszín tetején /18. ábra, 807/. Ahogy az idő halad
a labda gurul lefelé a lejtőn, amely nem tökéletesen egyenletesen
lejt, hanem erősen szintvonalazott. A völgyek helyzete és
alakja szabályozza a labda útvonalát és azokat a szabályozó
erőket jelenítik meg, amelyek korlátozzák a fejlődést. Így
a patkány kölykök
agysejtjeinek környezetében lévő tesztoszteront egy genetikai
kapcsoló mechanizmussal együtt ezen sejtek fejlődését irányítja
a lejtőn lefelé egy végcél felé, amely hím nemi mirigyek
és a hím agyszövet kifejlődéséhez vezet. Az útvonal további
hatásai
befolyásolják, melyik valószínű fejlődési útvonalat /völgyet/
fog a növő szövet követni. De csupán egy nagyon erős környezeti
vagy genetikai erő téritheti el a lefelé guruló labdát /a
növekvő szövetet/, hogy eltávolodjon a völgyből ha már egyszer
egy bizonyos
fejlődési útvonalon elindult. |
| Waddington
metafóráját tovább fejleszthetjük az egyed képességének
ábrázolására, hogy a környezetének hiányosságait pótolja
úgy, hogy a fejlődési tájkép völgyei bizonyos pontokon egymáshoz
csatlakoznak /azaz sok útvonalnak ugyanaz a végpontja/.
Anélkül, hogy tulértékelnénk a metafórát, az arra emlékeztet
minket, hogy a fejlődő szervezet nem csupán egy passziv
billiárd golyó, amely képes válaszolni minden lehetséges
környezeti hatásra és genotipikus sajátosságra. Egy ilyen
rendszer gyakran vezetne reproduktív katasztrófához. Az
egyedek képtelenek lennének kifejleszteni létfontosságú
tulajdonságokat a környezet hiányosságainak eredményeként,
mint pl. a táplálék ideiglenes hiánya vagy a szociális stimuláció.
Ezen fejlődésükben
érzékeny egyedek génjei valószínűleg sokkal kevésbé valószínűen
élnek túl, mint amelyekben megvan az akadályok legyözésének
normális, fitneszt emelő fejlődése. Bár sok mindent kell
még tanulnuk a fejlődési homeosztázis proximális alapjairól,
kevés kételyünk
van, hogy ez egy széles körben elterjedt jelenség, és egy
egyed evolúciós értelemben hasznot húz a fejlődés kialakulását
megzavaró hatásoknak. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 