|
|
|
A
viselkedés fejlődésének rugalmassága
|
|
A
viselkedés fejlődése abnormális feltételek között
|
| |
| A muslica idegsejtjeinek képessége
a környezet fizikai helyettesítésében
egy kiváló példája a fejlődési homeosztázisnak, amely szerkezet
szükséges a normális viselkedés kifejlődéséhez, abnormális
legalábbis bizonyos tekintetben abnormális környezetben.
Ez a fejlődési folyamat rugalmasságát mutatja, amely jelenséget
jól ismerik a viselkedési vizsgálatokban. |
| Pl.
a szociális depriváció gyakran nem vezet viselkedési abnormalitásokhoz.
Hím tücskök, amelyek egész életükben társaiktól izoláltan
élnek, normális, fajukra jellemző ciripelést adnak, annak
ellenére, hogy szociális és akusztikus kapcsolataik erősen
korlátozottak /56/. Ugyanez igaz a galambokra, amelyeket
öt napos korukban /596/ megsüketítettek. Kemény aljú ketrecekben
izoláltan felnevelt európai mókusok végrehajtják a makk
elrejtő viselkedést, amikor először makkot adtak
nekik, ugyanazokat a mozdulatokat használva, mint a szabadon
élő mókusok /225/. Újszülött patkányok, amelyeket anyjuktól
és testvéreiktől két napos koruk előtt elválasztottak és
mesterségesen tápláltak három hetes korukig, ugyanúgy közelednek
a nőstény
patkány anális exkrétumának illatához, mint a természetben
nevelkedő patkánykölykök, amelyeket ideiglenesen elválasztottak
az anyjuktól /270/. Fogságban nevelt nőstény gulyajáró madarak,
amelyek bár sohasem hallották a hím énekét, mégis a megfelelő
prekopulációs
pózt veszik fel, amikor ezt az éneket életükben először
hallják, amikor megtermékenyítésre képes tojásokkal rendelkeznek
/426/. Ezek a példák mutatják, hogy a viselkedés fejlődését
néha a tapasztalatok nem befolyásolják, amit úgy gondolnánk,
hogy alapvető
a teljes kifejlődéséhez a tulajdonságnak. |
| Két
további vizsgálat fogja alátámasztani ezt a megállapítást,
azaz hogy minimális tapasztalat is képes elindítani a normális,
vagy a közel normális látás kifejlődését macskákban és szociális
viselkedést a rhesus majmokban. A nősténymacska életében
van egy kritikus periódus, mikor agysejtjeinek vizuális
stimulációt kell kapnia ahhoz, hogy normálisan kifejlődjön.
Ha egy újszülött macskának az egyik szemén a szempillákat
összevarrják, és a kutatók csupán halvány
fénysugarat engednek a zárt szemben bejutni, ez megakadályozza
a receptor sejteket ebben a szemben, hogy a normális jeleket
közvetitsék az agy azon területeihez, amely felelős a szemből
jövő információk feldolgozásáért. Hogyha három hónap után
a varratot
eltávolítják és a kismacska képes használni a korábban lezárt
szemét, már soham nem lesz képes normálisan látni ezzel
a szemmel. Az agysejtek, amelyek ezen szemből jövő jelzéseket
analizálják, átmentek egy olyan perióduson, amikor a környezetből
jövő diszkrét
képek befolyásolják a kifejlődésüket /576/. |
| De
befolyásolni lehet az agysejtek kifejlődésének kritikus
periódusát a kismacskák sötétben történő nevelésével. Egy
kísérletben kismacskákat sötétben neveltek, ahol nyitva
tarthatták szemüket, de stimulálás nélkül maradtak életük
első négy hónapjában. Az állatok ezután egyik szemét összevarrták,
mielőtt egy világos szobába átvitték volna. Amikor a varratot
három hónappal később eltávolították, a monokuláris látással
eltelt hónapok ugyanazt az abnormális fejlődést
okozták, amelyet az újszülött macskákon tapasztaltak /12.
ábra/. Ha bármilyen vizuális stimulus hiánya az első négy
hónapban fellép, a fénytőlmegfosztott kismacskák agysejtjei
nem fejlődtek. Így képesek maradtak a fény stimulusra reagálni,
amikor
az állatok négy hónaposak voltak, ha a fény végül is eljutott
hozzájuk és a fejlődési szekvencia beindulhatott. |
| Az
érdekes kérdés ezután, hogy mennyi látási tapasztalat szükséges
a normális fejlődési szekvencia elindításához. Tételezzük
fel, hogy ahelyett, hogy a kismacskákat négy hónapos folyamatos
sötétségben tartanánk, a kísérletező megszakítja a vizsgálatot
hat órás fény adásával, ami alatt a kismacskák képesek körülnézni
a laboratóriumban mindkét szemükkel. Ezután a fény ismét
megszűnik a hátralévő időszakban,
és a kismacskák egyik szemét négy hónapos korukban levarrják,
mielőtt három hónapos monokuláris látási tapasztalatoknak
tennénk ki őket. Ezen kezelésnek nincs hatása az agykéreg
idegsejtjeinek fejlődésére /12. ábra. 576/, csupán hat órás
fényintervallum
is elegendő volt, hogy normális fejlődést indítson el a
látással kapcsolatos kérgi sejtekben, s ha egyszer a folyamat
elindult, a folyamat teljessé válik, bármilyen további látási
mintázat nélkül. Ez az eredmény meggyőzően bizonyítja a
fejlődési homeosztázis
kialakulását a viselkedést alapvető fiziológiájában. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 