Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs)
A viselkedés fejlődésének rugalmassága
A fejlődés megbízhatósága
 
Bár az etológusok és pszichológusok között vitatott volt a viselkedés fejlődésének rugalmassága /470, 471, 504/, nem vitatható, hogy a fejlődési homeosztázis előmozdítja-e az adaptív tulajdonságok megjelenését. Az embriológusok képesek bizonyos biztonsággal megjósolni, hogy mikor jelennek meg bizonyos struktúrák elsőnek a patkány vagy a csirke embrióban, és feltérképezik pontosan ezeknek a struktúráknak az időbeli frekvenciáját. Bár az egyedek között vannak fejlődési eltérések, ez rendszerint kicsi. Néhány esetben bizonyították, hogy lehetséges egyetlen azonos sejt fejlődését nyomon követni és ez azt mutatja, hogy a fejlődés jósolható, és ismételhető /789/.
Pl. a Schistocerca nitens sáskában bizonyos elkülönült sejtet lehet azonosítani gyakorlatilag minden öt napos embrióban, ha eltávolítjuk az embrió torából a lábkezdeményeket és megvizsgáljuk a felszínre került szövetet mikroszkóppal. Ezek a sejtek, amelyek két szövet között csoportosan találhatók, végeredményben a tori idegdúcok komponenseinek kifejlődését adják (a rovar központi idegrendszerének egy része).
Corey Goodman sok, különböző korú sáska embrió vizsgálatával nyomon követte, hogy mi történik egyetlen ilyen központi sejttel a fejlődés során /290/. Bizonyos stádiumban a sejt osztódni kezd, és így új sejtek képződnek. Ezek az utóegységek fokozatosan megváltoztatják alakjukat, speciális idegsejtekké növekednek egy növekedési szerkezetváltozási és elektromos aktivitás megváltozása során. Végeredményben egy korai stádiumi anyasejt bizonyos leszármazottja teljesen differenciált motor neuronná fejlődik, amely a tori dúc bizonyos sejtjeitől lábkezdemény azon izomsejtjeiben fut, amelyből láb fog fejlődni. A 11. Ábra mutatja ezen sejtek fejlődésének tipikus menetét, amely jellegzetes a fajban található figyelemreméltó genetikai változatosság és a nagy környezeti hatások ellenére.
Szinte úgy tűnik, hogy a sáska idegsejtjei tudnák, merre kellene fejlődniük. Ezen tulajdonságok nem egyedül a rovarok neuronjaira jellemzők. A tengeri puhatestűeket /538/, kétéltűeket, madarakat és szárazföldi emlősöket /197/ tanulmányozó kutatók az idegsejtek bámulatos kapacitását találták, hogy növekedjenek és a helyes célszövettel a megfelelő kapcsolatokat képezzék. Hogy ez pontosan hogyan történik, még nagyrészt mindig rejtély, habár lehetséges, hogy néhány esetben az idegsejt növekvő részének jellegzetes kémiai folyamataitól függ, amelyek lehetővé teszik, hogy a sejtek azonosítsák a helyes irányjelzőket a végső célok felé növekedésük során /57/.
A sejt fejlődésében a genetikai információk és környezeti hatások dinamikus interakciójával van ellentétben a szabályosság, amellyel a helyesen működő sejtek, szövetek és a teljes test kifejlődik mutatja, hogy bizonyos fejlődési menetek sokkal gyakoribbak, mint mások. Talán szabályozó gének aktiválják a genom különböző elemeit, azért, hogy a fejlődő sejt elé álló nehézségekkel megbirkózzon /44/. Ha egy mutáns gén terméke megakadályozza egy bizonyos anyag termelését, vagy lebontását, egy szabályozó mechanizmus elindíthatja más gén működését, hogy ugyanerre a feladatra helyettesítő enzimeket gyártson. Továbbá, ha egy állat egy kulcsfontosságú anyagot nem talál a környezetében, egy szabályozó gén kiválthat olyan gén kombinációt amely terméke elvezethet a hiányzó komponens előállításához. A sejtek biokémiai folyamatának környezethez igazításával a szervezet képes jövőbeni fejlődését rugalmasan ugyanabba az irányba terelni különböző környezetekben is.
Azt a rendszert, amely lehetővé teszi, hogy a fejlődési folyamat megküzdjön a változatos környezeti feltételekkel, néhány állatban már felfedezték. Alain Ghysen a Drosophila muslica fejlett lárváját sebészileg megváltoztatta /280/. Ghysen egy nem teljesen kifejlődött idegsejtet átültetett a muslica tori dúcának régiójába, ahol normális körülmények között nem fordul elő. A félreirányított idegsejt egy ganglionhoz nőtt a rossz helyen, ezután sokkal hosszabb nyúlványokat fejlesztett, mint rendszerint, amely nyúlvánnyal fejlődött a központi idegrendszer /idegen / területein keresztül, amíg a célpontját el nem érte. Ezután fejlődése megállt, és normális kapcsolatot biztosított ezen terület sejtjeivel.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org