Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs)
A madarak éneklő viselkedésének kialakulása
A gulyajárók tanulása és énekének fejlődése
 
A természetben élő énekes sármány teljes éneke az ösztönös éneklés és adaptív preferenciális tanulás bonyolult keverékét képezi. De vajon mit tudunk a gulyajáró madarakról? Mivel ezen fészekparazita fajoknál a nőstények más fajok fészkébe rakják a tojásaikat, a fiókákat a vörös-szemű vireo, sárga füzikék, kék madarak és több mint száz más fajú madár neveli, de sohasem saját fajuknak más tagja. Ha a repülős hím gulyajáró madár olyan aggyal rendelkezne, amelyet a közvetlen környezetének szociális és akusztikus ingerei befolyásolhatnak, akkor azt várnánk, hogy vireo vagy füzike-szerű éneket énekelne. De nem ezt teszi.
A mostoha szülők fajától függetlenül a hím gulyajáró madarak mindig gulyajáró madarakra jellemző éneket énekelnek, és sohasem vireo vagy füzike éneket. Továbbá egy gulyajáró madár fióka a laboratóriumi ketrecében minden szociális vagy akusztikus információtól megfosztva nevelkedve is képes a természetben felnevelkedett társaihoz szinte teljesen megegyező ének produkálására. Énekük fejlődése alig befolyásolható más madaraktól, vagy még saját fajuk instruktorai is.
Két fejlődés-pszichológus, Meredith Wet és Andrew King azonban felfedezte, hogy bizonyos típusú tapasztalatok mégis képesek kissé befolyásolni a gulyajáró madár énekét. Felnőtt nőstények gyakrabban párosodtak azokkal a hímekkel, melyek akusztikus és szociális izolálációban neveltek, mint ha különböző, de természetes körülmények között felnevelkedett hímek énekét hallgatták. A nőstény gulyajáró madarak a madarakra jellemző módon jelzik párzó-képességüket, egy ének hallgatása alatt, lelapulva és farkukat felemelve, amely viselkedést prekopulációs póznak neveznek. Az a tény, hogy a nőstények az izolált hímek énekét vonzóbbnak találták, mint a természetes körülmények között felnevelkedettekét, arra vezet, hogy a változatos tapasztalatok tartalmaztak olyan részeket, amelyek kissé megváltoztatták a vadon élő madarak éneklését /10. ábra/.
Az egyik dolog, amelyet a természetben felnevelkedett hímek megtanulnak, az a helyük a dominancia rangsorban. A gulyajáró madarak hímjei csapatokba állnak össze természetes körülmények között, vagy ha egy aviáriumban egymáshoz tesszük őket. Mindegyik csoportban egy hím kerül domináns pozicióba, és ez az alárendelteket megtámadja vagy elűzi a az üldögélő helyükről. A többi hím második, harmadik, negyedik rangúak, aszerint a képességük szerint, hogy mások felett domináljanak a csoporton belül. A laboratóriumi csapatok domináns hímjei egy erős potenciális éneket énekel, amely hatékonyan stimulálja a nőstényt a prekopulációs póz felvételére. Így a domináns hím monopolizálja az aviárium szexuálisan fogékony nőstényeit. A többi tanul a náluknál dominánsabb hímek támadásaiból és fenyegetéseikből, hogy ne énekeljék a legstimulálóbb éneket, hanem ezt módosítva elkerülik a támadást vagy elűzést.
Egy szociálisan izolált hímnek nincs lehetősége megtanulni, hogy visszatartsa a potens éneket, amíg dominánssá nem válik, amikor biztonságban énekelhetné a legstimulálóbb éneket /828/. Ha egy naív, szociálisan megfosztott hímet egy megállapodott dominancia rangsorú aviáriumi csapathoz teszünk, az izolált körülmények között nevelt hím a nagy potenciájú énekét énekli és ezzel a más hímek támadását indítja el, amelyek olyan erőszakosak lehetnek, hogy az újonnan jött madarat megölhetik.
A hím-hím közötti szociális tanulás így befolyásolja a gulyajáró madarak énekfejlődését. A hímek énekét ugyancsak befolyásolják a nőstényektől kapott válaszreakciók is. West és King felhasználták az a tényt, hogy a gulyajáró madarak két alfaja földrajzilag elkülönülten él és kissé, de következetesen különböznek énekükben. Amikor az A alfajú hím énekeli az énekét B alfajú nősténynek, a nőstény sokkal kisebb valószínűséggel válaszol a prekopulációs pózzal, mint hogyha a nőstény a saját alfajának énekét hallgatná. Amikor a hímnek lehetősége van csak B alfajú nőstényekkel kapcsolatba kerülni, akkor fokozatosan módosítják éneküket a B alfajú hímek énekéhez hasonlatosan. Ezt még akkor is elvégzik, ha sohasem hallották a B alfajú hímek énekét. A tojók soha nem énekelnek, de bizonyos énektípusokra sokkal erősebben válaszolnak, mint másokra, de ez a típusú szociális visszacsatolás elegendő, hogy a hím gulyajáró madár éneklési viselkedésének kifejlődését változtassa /1. Táblázat, 427, 827/.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org