|
|
|
A
madarak éneklő viselkedésének kialakulása
|
| |
| A
legtöbb énekes madárnál csupán a hímek énekelnek összetett
éneket. Számos fejlődés-pszichológus és biológus vizsgálja
ennek a viselkedésnek a kifejlődését és a figyelemfelkeltő
felfedezések új szempontot adnak, hogy minden viselkedés
kifejlődése a gének és a környezeti folyamat bonyolult kölcsönhatásának
eredményétől függ. |
| A
zebrapintyek jellegzetes énekesmadarak, amelyek hímje a
nősténynek egy fajspecifikus énekkel udvarol, amely az összes
többi pinty énekétől különbözik /397/. A felnőtt nőstények
soha nem énekelnek a természetben. Még ha tesztoszteront
juttatunk is a nőstény testébe, akkor sem énekelnek. Az
éneklési rendszer komponensei sokkal nagyobbak a hímekben,
mint a nőstényekben. Az agyi különbségek fejlődési okát
a nemek közti kromoszómális
különbségekre lehet visszavezetni (madaraknál a nősténynek
van Y kromoszómája, a hímeknek van X. Az Y kromoszóma hiányában
a hím embrionális ivarmirigyei nyilvánvalóan ösztrogént
állítanak elő, amely az agy maszkulinizációjának kritikus
jelzése. Ha
egy újonnan kikelt hímnek ösztrogén tartalmú tablettát ültetünk
be, a hím éneklési rendszerének és műéneklésének a fejlődése
sérül. Ugyanakkor az ösztrogén egy nagyon fiatal nőstény
fiókánál az éneklési rendszer megnagyobbodását idézi elő. |
| Úgy
tűnik, az ösztrogén az az organizációs anyag, amely aktiválja
a hím típusú énekrendszer kifejlődését közvetlenül vagy
közvetve stimulálva az agy kritikus részeinek növekedését
és differenciálódását /321/. A fióka korban beültetett ösztrogénnel
rendelkező nőstények
nem énekelnek felnőtt korban, hacsak nem kapnak felnőtt
korban tesztoszteron kezelést is, habár az ő agyuk maszkulinizált,
az éneklési rendszer hím hormonokat kíván az énekléshez.
A hímek és a maszkulinizált nőstények éneklési rendszerének
sejtjei receptorokkal rendelkeznek, amely megköti
a tesztoszteront, amikor az agyon keresztül cirkuláló véráramban
jelen vannak. |
| Az
szintén figyelemre méltó, hogy ösztrogén beültetés ideje
fontos a nőstények éneklési képességének kifejlődésében
(és így valószínűleg a hímében is). Azok a nőstény fiókák,
amelyek a kísérletes hormon beültetést kelés után négy nappal
kapták, sokkal kevésbé képesek éneklésre a későbbi életben
/639/. Így az agy fejlődése egy menetrendet is követ. Kelés
után röviddel az agysejtek érzékenyek
a normál hormonális környezetben, amelyben jelentős hatás
a véráramban lévő ösztrogéntől származik. Az idő múlásával
azonban a sejt differenciálódás megtörténik, a viselkedési
képesség útját lezárva. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 