|
|
|
A nemi különbségek kialakulása a viselkedésben
|
|
A
hormonok és az anyai viselkedés fejlődése
|
| |
| Az
egéren végzett vizsgálat mutatja, hogy az olyan apró tényezők,
mint az embrió helyzete a méhen belül befolyásolhatja a
viselkedés fejlődését. Nyilvánvaló azonban, hogy a környezet
és a genotípus közti interakció nem ér végett az állat megszületésével.
Nézzük a patkányok anyai viselkedésének fejlődését /673/.
Ahogy korábban megjegyeztük, egy nőstény patkány jellegzetes
módon kezeli az újszülött kölykeit, mégpedig testének közelében
tartja őket és visszaszállítja, ha elmozdítják őket. Ez
a tulajdonsága
rendszerint akkor tűnik fel először, amikor egy ivarérett
nőstény megszül. De a kölyök-őrzést és visszaszállító viselkedést
elő lehet idézni egy nem terhes nőstényben is, sőt még egy
szexuálisan éretlen nőstény patkányban is, úgy, hogy a nőstényt
ismételten kitesszük egy-két napos más nőstényektől származó
kölyköknek. Hogyha a szenzitizációs folyamat egy héten keresztül
tart, sok nőstény nem támadja és nem is kerüli el az idegen
kölyköket, hanem adaptálni kezdi őket, mintha sajátjai lennének. |
| Az
újszülött patkányok által adott hangok és tapintási ingerek
stimulálják az anyai viselkedés kifejlődését. A hormonok
szerepét ebben a folyamatban ivaréretlen patkányok ováriumának
eltávolításával tanulmányozták /673/. Ha az így kezelt patkánynak
később szenzitizációs
tapasztalatot adunk, ők csupán egyharmad valószínűséggel
fogják a mostoha kölyköket visszaszállítani, az intakt,
ugyanolyan korú nőstényekhez képest, amelyek ugyanazon a
tanítási folyamaton mentek keresztül. Ha azonban az ováriumától
megfosztott
nőstényt ösztrogénnel injektálunk, nagyon hasonló módon
reagálnak a mostoha kölykökre, mint az ováriummal rendelkező
nem terhes, szenzitívvé tett nőstények. Ez a kísérlet mutatja,
hogy a nem terhes nőstények vérében keringő ovárium hormonok
elősegítik az
anyai viselkedési mintázat kifejlődését. |
| A
4. ábra foglalja össze azt a fejlődési szekvenciát, amely
a patkány normális anyai viselkedésének kifejlődéséhez vezet.
A patkánypélda illusztrálja, hogy a tulajdonság kifejlődésében
a genotípus és a környezet kölcsönhatása kikerülhetetlen.
Egy megtermékenyített petesejtben az Y kromoszóma a viszonylag
kevés génjével események sorozatát indítja el, amely számos
lényeges viselkedési különbség alapját képezi a hím és a
nőstény emlősök között. Vegyük észre, hogy az
Y kromoszóma nem kódolja a hím tulajdonságok teljes sorozatát.
E helyett olyan információt hordoz, amely a fejlődést az
egyik útvonalról a másikra tereli, az ivar mirigyek és az
idegsejteket a hím tulajdonságok felé irányítja, ahelyett,
hogy a nőstény tulajdonságokkal
rendelkező szöveti kifejlődés útvonalára terelné őket. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 