Stevan J. Arnold
Honlap: WWW

Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy felvettem egy meztelen banáncsigát és ezután tíz percet kellett a konyhában töltenem, hogy eltávolítsam azt a riasztó hatású ragadós nyákot, amelyet a csiga a kezemen hagyott. A csigák nem élnek Észak-Kalofornia szárazföldi részein, így nem meglepő, hogy a szárazföldi kígyók valami mást esznek, elsősorban halat és békát, amelyet folyókban és patakokban kapnak el.

De vajon a szárazföldi helyekről származó kígyók megeszik-e a csigát, ha van lehetőségük? Ha felnőtt kígyóknak meztelen csigát adunk és nem eszik meg a zsákmányt, ez azt jelenti, hogy tapasztalatuk a hal és a béka fogyasztásban okozza, hogy elutasítják a különös táplálékot. Érdekes kísérlet lenne, ha újszülött kígyóknak, amelyek szárazföldi és parti populációkból származnak, adnánk lehetőséget, hogy meztelen csigát egyenek, mivel ez a teszt kizárná annak lehetőségét, hogy a táplálkozási tapasztalat befolyásolta a táplálék összetételt.

Arnold elvégezte ezt az érdekes kísérletet. Terhes nőstényeket fogott mindkét populációból és laboratóriumba vitte őket. Miután megszültek, mindkét populációban az utódok nyelvöltögetési gyakoriságának összehasonlításával Arnold meghatározta, hogy mindkét populációban a meztelen csiga szagára adott kemoreceptív válaszok különbségének kb. 17 %-a az egyedek közötti genetikai különbségekre vezethetők vissza. Ez az eredmény mutatja, hogy a meztelen csiga szagával kapcsolatos genetikai változatosság szinte nyom nélkül eltűnt mindkét populációból. A legtöbb partvidéki kígyónak olyan allélje, vagy alléljei vannak, amely képessé teszi őket a meztelen csigák megérzésére és megtámadására. A szárazföldi populációk kígyóinak azonban alternatív alléljai alacsony nyelvöltögetést és alacsony támadási valószínűséget jelentettek, amikor meztelen csigával kerültek szembe.