|
|
|
A viselkedés élettani alapjait befolyásoló
gének
|
|
A gének és az idegrendszer
|
| |
| A
mutáns és normális egyedek összehasonlító élettani vizsgálatát
elvégezték az idegrendszerrel rendelkező állatoknál is. Pl.
az érzéstelenített Drosophila muslicák amennyiben "Shaker"
allélt tartalmaznak, folytatják a ritmikus lábmozgást a normál
muslicákkal ellentétben /328/. Ez az allél megváltoztatja
az idegsejtek nátrium ion permiabilitását. Ennek eredményeként
a sejtek érzékenysége
megnő és gyakrabban kisülnek, mint a normál sejtek, ezzel
befolyásolva a muslica mozgását és tanulási képességét egyaránt
/151/. |
| Egy
másik Drosophila mutáció, amelynek élettani következményeit
részben értjük, a muslica lábában lévő érzékszerv bizonyos
neuronját befolyásolja. Ez az érzékszerv öt idegsejtet tartalmaz,
amely megfelel azoknak az anyagoknak, amelyet a muslica lábával
megérint. A normális muslicában az öt sejt közül az egyik
kizárólag folyadék állapotú cukorra reagál, és amikor ez a
sejt gyakran kisül, táplálkozás aktiválódik, aminek eredményeként
a muslica elfogyasztja a cukros anyagot, de az (s) mutáns
allélt tartalmazó muslica mohón olyan sós oldatokkal táplálkozik,
amely a normális egyedeket elriasztja. A mutáns muslicának
egy abnormális
cukorérzékelő neuronja van, amelyet a sók hoznak ingerületbe
és így a kibocsátott jelzések következményeként a sóoldatot
fogyasztja, amit a többi légy elkerül /32/. |
| Egy bizonyos viselkedés élettani
alapjának az azonosítását egy speciális technikával
végzik, amely a mozaikgenetikus muslicák kísérletes előállításából
származik /58, 780/. Ezek a muslicák két genetikailag különböző
sejtet tartalmaznak. /13. ábra/. Mozaikokat lehet összeállítani,
amelyek részben 2X kromoszómát tartalmazó sejteket,
és részben pedig 1X kromoszómát tartalmazó sejtekből állnak.
Azok a sejtek, amelyek 2X kromoszómát tartalmaznak nőstény
szövetté fejlődnek, míg az egyetlen X kromoszómát tartalmazó
sejtekből hím szövetek fejlődnek. Egy kifinomult tenyésztési
kísérletben,
amely különböző színű hím és nőstény szövetet produkál, meg
lehet állapítani, hogy a muslica melyik része tartalmaz egy
vagy két X kromoszómát. Amikor a mozaik muslicák egymással
kapcsolatba kerülnek, viselkedésük feltárhatja a genetikailag
különböző hím
és nőstény szövetek hatását a muslicák reproduktív viselkedésére. |
| Egy
muslica, amely felső idegdúca a hím szöveti zónában található,
egy másik muslicát fog üldözni, amely potrohának hátulsó része
kromoszómálisan nőstény /326, 385, 721/. Az üldöző szárnyrezgő
udvarlást is produkál, még akkor is, ha az udvarló légy többi
része két kromoszómás szövetből áll, azaz nőstény csápja szeme,
szárnya és ivarszerve van. Valójában a háti poszterior dúcok
fele szükséges hogy hím sejt legyen ahhoz, hogy a mozaik muslica
udvarolni tudjon. Van muslica, amely néha képes a hím udvarló
viselkedésre, más alkalommal viszont őt udvarolják körül és
a többi hím párzik vele, ha ennek a muslicának a dúcaiban
a kulcsfontosságú részek hím szövetből állnak, és a potroh
nőstény szövetből
áll. Ezek az eredmények mutatják, hogy a nőstények reproduktív
szerveiből nem származik olyan hormonális hatás, amely felülmúlná
az idegdúcok viselkedési döntéseit. Továbbá a nőstény csápoknak,
akárcsak a hímekének, képesnek kell lenni a kulcsszagok
felfogására, amelyeket a párzóképes nőstények bocsátanak ki
hímek csalogatására. De a nőstények dúcainak a hímekétől eltérően
kell működnie, mivel csupán azok a dúcok, amelyeknek idegsejtei
egyetlen X kromoszómát tartalmaznak, irányítják a muslicát
úgy, hogy
egy nőstény után menjen és rezegtesse a szárnyait az udvarlásban.
Így a mozaik muslica vizsgálatokkal lehetséges pontosan azonosítani,
hogy hol van egy és két kromoszómás hatás az idegrendszer
kifejlődésében. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 