|
|
|
Az állatok viselkedés-genetikája
|
|
A viselkedés élettani alapjait
befolyásoló gének
|
| |
| A tücsök ciripelés alléljainak
valahogyan befolyásolnia kell az idegsejteket és a hormonokat,
amelyek a viselkedés ezen aspektusát szabályozzák. Sajnos
azonban semmit sem tudunk a tücsök viselkedését szabályozó
élettani mechanizmusok és a gének közti kapcsolatról. Ugyanez
igaz a legtöbb viselkedés-genetikai tanulmányban. A papucsállatka
egyes vizsgálatai azonban új felfedezéseket eredményeztek
a gének és a fiziológia kapcsolatában. /221, 455/. |
| A
papucsállatka egy jó képességű úszó, amely gyorsan képes
manőverezni nedves világában. Mikor az állatka elülső vége
egy tárgyba ütközik, a testét borító csillók hátrafelé csapkodnak
néhány másodpercig. Az állat hátraúszik ez alatt az idő
alatt, majd a csillók az eredeti irányukba kezdenek csapkodni,
és a paramécium előre indul ismét. Rendszerint a papucsállatka
irányultsága egy kicsit megváltozik, így a mozgását
megakadályozó tárgy mellett úszik el, ha nem, akkor ismét
visszaúszik és megismétli az elkerülési választ /12. ábra/. |
| Sok papucsállatka átvizsgálása
után a kutatók többféle mutáns egyedet találtak, közöttük
a lassan úszó slughish,
a különösen gyorsan úszó fast és számos elkerülő mutánst,
közöttük a paranoiakot, amely visszafelé sokkal hosszabb
ideig úszik, mint a normális, és a pawnt, amelyet a gyalog
sakkfigura után neveztek el, amelyet tilos visszafelé mozgatni.
A megfelelő genetikai kísérletek kimutatták, hogy
ezek a viselkedési mutánsok mindegyike egyetlen gén mutációval
állt kapcsolatban. |
| A
normális elkerülési reakciót egy tapintási inger közvetíti,
amely elektromos pontenciálváltozást okoz a papucsállatkát
körülvevő sejtmembránon. Lehetséges apró elektródákat tenni
a paramécium testébe valamint testén kívül, és mérni a membrán
potenciál különbséget /membránpoteneciált/. Ezt a pici,
de fontos potenciálkülönbséget az ionok különböző eloszlása
okozza a membrán belső ill. külső oldalán. Amikor a papucsállatka
elejét megérinti valami, ez az érintés rendszerint megváltoztatja
a membrán áteresztő képességet, így a vízben lévő kalcium
ionok bejutnak a sejtbe. Ahogy a pozitív töltésű kalcium
ionok belépnek, megváltoztatják a protozoa
egysejtű membránpotenciálját. Ez a változás a csillók fordított
irányú csapdosását idézi elő, és az állat hátrál. A paramécium
belsejében az éllettani rendszer szinte azonnal megkezdi
a kalcium ionok eltávolítását, és amikor az eredeti membránpotenciált
elérte
(1 vagy 2 másodperc után) a csillók hátrafelé kezdenek csapdosni,
és az állatka előre mozdul. A mutáció viselkedési hatása
úgy keletkezik, hogy a membrán nem válaszol a tapintási
ingerekre a normális módon. Így nincs kalcium beáramlás
és így nincs jelzés a csillókhoz. A csillók így nem
forditják meg csapásirányukat, és az állatka nem hátrál. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 