|
|
|
|
| |
| Az emberek viselkedés-genetikai
kutatása izgalmas, de egyúttal ellentmondásokkal
és kritikákkal övezett, részben azért mert etikai okok miatt
egyszerűen nem lehet kontrollált szaporodási kísérleteket
végezni emberekkel. Az ikreket ritkán választják el születés
után és sohasem helyezik random módon eltérő környezetbe.
A mostoha
gyermekek vizsgálata is nehezített, mivel a mostoha szülők
szociálökonómiai helyzete rendszerint hasonló a gyerek biológiai
szüleihez, így nem lehetséges teljesen kizárni a lehetőségét,
hogy a környezeti változatosság, nem pedig a genetikai változatosság
okozza az emberek viselkedése közötti különbségeket. |
| Az
egér és a muslica viselkedés-genetikai vizsgálatának hatalmas
előnye, hogy szabadon végezhetünk alaposan megtervezett
kísérleteket a környezeti hatások kiszűrésére. Pl. ha valaki
tesztelni szándékszik azt a hipotézist, hogy két faj közötti
különbség genetikai okokra vezethető vissza, akkor hibrideket
lehet előállítani és össze lehet hasonlítani a hibridek
viselkedését a szülő faj egyedeivel. William Dilger egy
ilyen kísérletet végzett két közeli rokon
papagájjal /198/. Az egyik papagáj, az Agapornis personata
kéregdarabok gyűjtésével és a fészek helyéhez szállítással
épiti a fészkét. A másik faj, az A. roseicollis bizarr szokása,
hogy a fészekanyagokat a tollai közé dugdosva szállítja
a hátán. /4. ábra/.
Az egyik törpepapagáj faj nőstényét a másik hímjével együtt
tartva a ketrecben hibrideket állított elő, amelyek meglepő
átmeneti viselkedést mutattak. Ezek a madarak csőrükbe vették
a fészekanyagot, behelyezték a háttollaik közé, majd kivették
és ezt a
szekvenciát többször elismételték, mielőtt visszarepültek
volna a fészekhez a papírcsíkkal, amelyet végeredményben
vagy a csőrük között, vagy pedig a tolluk között vittek.
Mivel a hibrideket ugyanabban a laboratóriumban nevelték,
ahol a szülő generációt tartották,
a fészekanyag szállításában mutatkozó különbségeket biztosan
a hibridek és a szülői egyedek közötti genetikai különbségek
okozták. |
| Vegyük
észre, hogy Dilger két elkülönült viselkedéssel találkozva
két különböző rögzítési mintázattal foglalkozott, míg az
ember viselkedés-genetikájával foglalkozó kutatóknak rendszerint
folytonos, változó kismértékű eltéréseivel kell foglalkozni,
pl. az intelligencia hányados pontjai, amelyek nagy része
85 és 115 között találhatók. Az állatok viselkedés-genetikai
vizsgálatának
az egyik előnye, hogy a viselkedés ilyen világosan meghatározható
elemeit lehet vizsgálni. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 