3. fejezet: A viselkedés genetikája

Gének és viselkedés

Amiért az IQ nem "öröklötten meghatározott" (2/2, előzmény itt)

A családok összehasonlítása, mint viselkedés-genetikai módszer azért fontos, hogy egyszerűen bemutassuk a viselkedési képességek közti különbségeknek van egy genetikus összetevője. Pl. nemcsak a szellemi fejlődést mutató pontok hasonlók egy nagyon fiatal homozigóta ikerben, ezek bámulatosan hasonló korfüggő mintákat is mutatnak /3. ábra, 859/. Hasonlatosképp a balkezesség sokkal gyakrabban fordul elő azokban a gyerekekben, akinél az egyik vagy mindkét biológiai szülőjük balkezes. Ha egy gyereket, akinek valódi szülői jobbkezesek, egy olyan család fogad örökbe, ahol legalább az egyik szülő balkezes, a gyermek környezete nem növeli az esélyt, hogy a gyermek balkezes lesz /141/.

Az egyes szellemi betegségek, és a lelki problémák előfordulását szintén az emberek közötti genetikai különbségekre lehet visszavezetni. Egy skizofrén, mániákus depresszív vagy egy alkoholista szülő gyermeke 50 %-ban azonos szülőinek genotípusával és sokkal veszélyeztetettebb, mint az a gyerek, akinek a szülei nem szenvednek ilyen betegségben /363, 553, 706/. Lehet azonban úgy érvelni, és nem alaptalanul, hogy az együttélés egy skizofréniás vagy alkoholista személlyel azonos környezetben kifejlesztheti ezeket a betegségeket másokban is. Ezt az érvelést elkerülhetjük, ha megvizsgáljuk biológiai szülőjüktől és a valószínűleg zavaró otthoni környezettől korán elválasztott gyermekek élettörténetét, akiket idegen otthonokban neveltek. A skizofrén biológiai szülőtől származó idegen környezetben felnevelt gyermekek 4 vagy 5 -ször nagyobb gyakorisággal mutatják ezt a betegséget, mint azok az adoptált gyermekek, akiknek a szülei nem voltak skizofrének.

Ismét hangsúlyozom, hogy a skizofrénia, a mániákus depresszió és az alkoholizmus nem genetikailag determinált. A skizofrén, alkoholista, vagy mániákus depressziós szülő gyermeke lehet, hogy örökli a kritikus allélt, vagy alléleket a szülőktőlde lehet hogy nem /2. ábra/.

Ha a gyermek nem hordozó, akkor nincs genetikai faktor, amely megnövelné a veszélyét a betegség kifejlődésének, mégha a gyermek örökölte is a kulcs-allélt, akkor sem lesz automatikusan beteg a környezettől függetlenül. A legtöbb hordozó teljesen normális viselkedésű, de mint egy populáció náluk valamivel nagyobb a betegség kifejlődésének az esélye, mivel érzékenyebbek azokra a környezeti tényezökre, amelyek kiváltják a szindrómát /361/.

A viselkedés-genetika emberi vizsgálatai jelzik, hogy a mai populációkban jelentős genetikai változatosság van, ami az emberek közötti viselkedési változatossághoz járul hozzá. De a rokonok viselkedésének vizsgálata számos érdekfeszítő kérdést hagy válaszolatlanul, pl. egy bizonyos allél kifejlődésére. Ezen a területen kevés előrehaladás történt. Legjobb esetben is csupán elgondolkoztató hipotézisekkel rendelkezünk.

Pl. egy neurotranszmitter, a dopamin, aminek funkciója, hogy üzeneteket közvetít az agy különböző területein lévő idegsejtek között, túlzott mennyiségben szerepet játszhat a skizofrénia előidézésében /586, 745/. Vizsgálatban egyes skizofréniás betegekben szokatlanul alacsony szintjét találták annak az enzimnek, amely lebontja a dopamin molekulákat /745/. Az enzim hiánya következésképpen dopamin felhalmozódáshoz kell, hogy vezessen. A skizofréniás szimptóma kezelésére használt drogok hatásossága közvetlenül arányos azzal, hogy a drog mennyire erősen kötődik az idegsejtek receptormolekuláihoz, amelyhez máskülönben a dopamin kötődik /588/. Az idegsejtek akkor viselkednek abnormálisan, ha nagy mennyiségű dopaminnek teszik ki őket. A dopamin receptorok gátlásával a gyógyszerek megakadályozzák, hogy a dopamin elérje őket, és így csökkentik a skizofréniás szimptómát.

Egy biztosabb kapcsolatot sikerült találni egy gén enzimatikus termelése és lelki betegség között, a monoamin oxidát esetében. /MAO// 115/. Ezen enzim aktivitása széles határok között változik, egyedektől függően. A nagyon alacsony vagy nagyon magas aktivitási szint egyes családokra jellemző és valószínűleg speciális allélek jelenlétéhez kötött. Azokban a családokban, ahol az MAO szint alacsony, az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérletek száma nyolcszor nagyobb, mint azokban a családokban, amelyek tagjainak magas MAO szintje van.