|
|
|
Téves
nézetek az ösztönről és a tanulásról
|
|
A társításos tanulás sajátos tulajdonságai
|
| |
| Nem
csak az emberi agy speciális működési tulajdonsága, hogy a nyelv
tanulása nem csupán komponensekből áll. Ugyanezt lehet elmondani
még a legrugalmasabb tanulóprogramokról is. Kezdetben a szkinneri
pszichológusok kijelentették, hogy egyformán könnyű bármilyen
viselkedésre kondicionálást kialakítani, amelyet az állat végrehajtani
képes, de hamarosan ennek ellentmondó
felfedezéseket tettek. Pl. egy patkányt egyszerű kondicionálni,
hogy egyszerű viselkedéseket, pl. egy taposómalomban futást végezzen,
úgy, hogy figyelmeztető hangot szólaltatunk meg és elektromos
ütést adunk, amikor nem azt csinálja, amit várunk tőle.
Miután a patkánynak van tapasztalata, hogy a figyelmeztető hang
után áramütés következik, ha a taposómalomban áll, de nem fut,
kialakítja a megfelelő asszociációt és elkezd szaladni, amikor
megszólal a figyelmeztető hang /74/. De ugyanezzel a procedúrával
nem lehet a patkányt megtanítani, hogy felálljon a taposómalomban.
Annak ellenére, hogy azok a patkányok, akik a figyelmeztető hang
után nem kapnak áramütést, ha felegyenesedtek, nem alakul ki asszociáció
a felegyenesedés és az elektromos büntetés elkerülése
között. Valójában a figyelmeztető jelzés meghallása utáni felegyenesedések
száma csökken az időben /16. ábra/. |
| John
Garcia volt az a pszichológus, aki valószínűleg a legtöbbet tette
annak bebizonyítására, hogy a tanulási folyamat nem teljesen nyitott
/273, 274/. John Garcia munkatársaival a patkányok azon képességét
vizsgálta, hogy elkerüljenek különféle érzeteket, amelyet büntetéssel
társítottak. Az egyik típusú büntetés a röntgensugárzás, a mérgező
anyagok elfogyasztásának hatását utánozza úgy, hogy
mérgező termékek felhalmozódását idézik elő a sugárzásnak kitett
szövetekben és testnedvekben. A patkány egy jellegzetes ízű ételt,
vagy italt fogyaszt, s ezután egy perces röntgensugárzásnak van
kitéve, később nem fogadja el ugyanezt az ételt. A sugárzás
kis mennyisége is enyhe hányingert idéz elő, amelyet az állat
társít bármilyen szokatlan ízű folyadékkal, vagy táplálékkal,
amelyet röviddel előtte fogyasztott. A folyadék elkerülésének
a mértéke arányos 1) a rosszullét intenzitásával, 2) az anyag
ízének intenzitásával,
3) az anyag újszerűségével, 4) az elfogyasztás és a rosszullét
közti időszak rövidségével. |
John Garcia egy cikkének kivonata: WWW |
| Az íz
elkerülési tanulást a klasszikus kondicionálás példájának tekinthetjük,
amelyben a röntgensugárzás (feltétel nélküli inger) mindig előidézi
a rosszullétet és megállítja a táplálék vagy folyadék fogyasztását
(a feltétel nélküli válasz). A táplálék, vagy a folyadék
íze a feltételes inger szerepét tölti be, amelyet az állat a röntgensugárzással
társít és a kondicionált állat csökkenti a táplálék vagy folyadék
felvételét, ha jellegzetes íz érzetével találkozik /274/. Azonban
az íz-elkerüléses tanulás különleges.
Pl. csupán egyetlen sugárzási kísérlet is elegendő volt, hogy
megtanítsa a patkányt bizonyos ízű táplálék elkerülésére, míg
a klasszikus kondicionálás többi eseteiben többszöri ismétlések
szükségesek, mielőtt az állat kialakítja a kondicionálási társítást. |
| Ami
még ennél is lenyűgözőbb, hogy a jellegzetes ízű étel elfogyasztása
a sugárzás és a betegség közti hosszú idő ellenére (két óra) a
patkány képes összekapcsolni ezt a két eseményt, s használni ezt
az információt viselkedéseinek módosítására. Az asszociatív tanulás
legtöbb típusa nem alakítható ki, ha néhány másodpercnél több
idő telik el a kondicionáló inger, pl. hang és a feltétel nélküli
inger, pl. táplálékadás között. |
| Az íz-elkerülési tanulás sajátos arculatát
mutatja, hogy a patkányok
képesek társítani egy jellegzetes hangot pl. csengőszót a rosszulléttel.
Bár a patkányok megtaníthatók arra, hogy a csengőszót az áramütéses
büntetéssel társítsák, (és a csengés hatására meghatározott viselkedéseket
végezzenek az áramütés elkerülésére) amikor
a büntetés a hányingert előidéző kezelés, a patkányok nem tanulják
meg a kapcsolatot a csengetés és a kezelés között. Továbbá a patkányok
nagyon nehezen társítanak egy jellegzetes ízt az áramütés elkerülésével.
Ha egy édes ízű folyadék megivása után a
patkány áramütést kap a lábára, a patkány gyakran ugyanolyan lelkesen
folytatja az ivást, mint korábban (ezt mérhetjük az egységnyi
idő alatt megivott folyadék mennyiségével). Ennek a folyadéknak
a fogyasztását nem hagyja abba, akárhányszor is kapott áramütést
az édes ízű folyadék megivása után. Így az inger és a következményének
a jellegzetességei határozzák meg, hogy egy patkány megtanulja-e
megváltoztatni az evési és ivási viselkedését. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 