|
|
|
Téves
nézetek az ösztönről és a tanulásról
|
Az ösztönöket a tapasztalat módosíthatja
(2/2, vissza)
|
| |
| Az
állatvilágban nagyon gyakori, hogy az állatok képesek felhasználni
az öröklött válaszokra kapott visszajelzéseket. Jack Hailman klasszikus
vizsgálatában, fiatal kacagó sirály kéregető viselkedésének példáján
mutatta be, hogy az ösztön módosul, /325/. Röviddel kelés után
a sirályok agyában kialakul egy ideghálózat, amely lehetővé teszi,
hogy viszonylag egyszerű látási ingerre kérő válasszal reagáljanak.
De az agyszövetnek szintén tárolnia kell az információt a táplálékkérés
hatásáról,
amely alapján idővel módosítják viselkedésüket. A kis sirályfióka
kezdetben minden modellt megcsipeget, amely nagyjából hasonlít
egy sirályra, feltéve, ha a modellnek van néhány kulcs tulajdonsága. |
| Tinbergen
vizsgálata, amelyet ebben a fejezetben már
korábban említettünk, kimutatta, hogy a frissen kelt ezüstsirályok
(1) többet csipegetik a hosszú, hegyes tárgyakat, mint a rövid,
tompítottakat, (2) a piros színű tárgyakat, mint a más színűeket,
(3) az erősen kontrasztos foltokat, mint az alig kontrasztosokat,
(4) a mozgó tárgyakat, mint az állókat. |
| Egy
kitömött ezüstsirály fejének háromdimenziós modellje hatásosabb
a táplálékkérő csipegetések kiváltásában, mint a két dimenziós
előre mutató karton csík, amelyre vörös színt festettek /777/.
De a válogatás nélküli táplálékkoldulás végül is véget ér. Haailman
azt találta, hogy az idősebb kacagósirály fiókák sokkal szelektívebb
válaszokat adtak a modellre, mint a fiatalabbak. Bár az egy vagy
két napos fióka egyforma gyakorisággal csipegetett szinte bármilyen
hegyes tárgyat, amit bemutattak neki, ők hamarosan nem reagálnak
azokra a modellekre, amelyek nem hasonlítanak közelről a kacagó
sirályok fejére. A szüleikkel való szociális kapcsolatok eredményeként
a fiatal madarak mind hang, mind vizuális információt szereznek,
amelyek alapján szüleiket egyedileg képesek azonosítani. Végezetül
a fiókák csupán az anyjuktól és az apjuktól kéregetnek /325/. |
| |
|