Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Téves nézetek az ösztönről és a tanulásról
Az ösztönöket a tapasztalat módosíthatja (1/2, 2)
 
A 3. és 4. fejezetben részletesen tárgyalom, hogy a genetikai recept hogyan alakítja az idegrendszer fejlődését és kialakulását a környezettel összefüggésben. Ezek a fejezetek ismét alátámasztják a fentiek lényegét, tehát hogy miért helytelen teljesen genetikusan befolyásolt, vagy teljesen környezet által befolyásolt viselkedésről beszélni, még a teljesen egyértelműnek tűnő esetekben is. Az ösztön és a tanulás közötti különbség nem olyan éles, mint ahogy az első látásra tűnik, és a közfelfogással szemben számos ösztönt módosít a tapasztalat, és néhány tanult viselkedés teljesen merev a környezettel szemben.
A megváltozásra képes ösztönök egyik példájaként nézzük meg az alábbi esetet. Ausztrália délnyugati csücskének homokos, erdős talaján számos pompás orchidea él és e feltűnő növények között van néhány, amely bizonyos darazsakat képes becsapni. A tudományra nézve többségükben ismeretlen darázsfajok hímjei felnőtt életüket repülésképtelen nőstények keresésével töltik. A nőstények, ha szaporodóképes állapotba kerülnek, egy ágon ülve szexferomont bocsátanak ki. A hímek az illatot kibocsátó nőstényekhez repülnek és elcipelik őket távolabb, hogy párosodjanak /747/.
A darázs porozta orchideák virágai jeltörők. Kihasználják a darazsak párzási rendszerét egy szexferomon előállításával, amely bizonyos fajú darázs illatára emlékeztet. A hím darazsak követik ezt az illatot az orchideához, ahol ott a szárnyatlan nősténydarázs testére emlékeztető speciális alakot látnak a virágon. A hím rárepül, és párzani próbál sikertelenül a virággal /12. ábra/. Ahogy a hím küzd, teste kapcsolatba kerül a virág polináriumával, vagy pollen tartó zacskójával. A ragadós pollen a hímre tapad, aki végül is feladja a hiábavaló küzdelmet a nőstény elvonszolására és a polináriummal elrepül. Ha a kosbor másik egyede is magához vonzza és félrevezeti a hím darazsat, akkor a hím a pollent szállítja a virághoz, ezáltal a kosbort termékenyítve meg és nem saját fajának nőstényét. Ha látni szeretnéd ezt a színjátékot és egy orchideánál várakozol egy darázs feltűnésére, kivételesen szerencsésnek, vagy türelmesnek kell lenned. Azok a botanikusok, akik ezt a jelenséget vizsgálták, kitalálták, hogy az esélyeket úgy lehet növelni a darazsakat megtévesztő orchideák figyelésénél, hogy többféle orchideát gyűjtünk egy helyre, ami Ausztráliában engedélyhez kötött. A virágot ezután vízzel töltött kancsóban frissen tartják és olyan helyekre teszik, ahol ezek az orchideák természetesen nőnek.
A siker azonban még ekkor sem biztos. Amikor csatlakoztam ausztrál botanikusok egy csapatához a kosbor darázs interakció megfigyelésében, két napon keresztül hiába próbálkoztunk. De amikor már úgy tűnt, hogy a darázs sztori csupán legenda, sok kis apró darázs széllel szemben a virágokra repült hamarosan, miután kihelyeztük őket az út mentén. A hímek egymás után érkezve örvénylettek egyetlen orchidea faj körül, és szálltak le a virágaira. Néhány hím a virág ajkán lévő fekete darázsszerű alakkal próbált párosodni és eközben fejüket pontosan odahelyezték, ahol az orchidea pollináriuma odaragadhatott a darázs fejéhez. Egy felületes nézelődőnek úgy tűnik, hogy a darázs viselkedése automatikus, hogy a környezetből származó egyszerű ingerek által irányított repülést és párzási választ indít el, ami olyan egyszerű, hogy még egy orchidea is képes sikeresen imitálni kulcsingereket, félrevezetve a darazsat, amely idejét és energiáját pazarolja.
De az a tény, hogy nagyon nehéz megfigyelni darazsakat, amint orchideákat látogatnak az erdő természetes talaján valószínűsíti, hogy a darazsak nem teljesen olyan nehéz fejűek, mint amilyeneknek tűnnek. A hímek egy bizonyos területen kutatva megismerik a helybeli orchideákat és megtanulják elkerülni őket. De ezek a darazsak erősen érzékenyek az ismert orchideáktól eltérő helyekről jövő orchideákra. A botanikusok ezt az új forrásokra mutatott érzékenységűket aknázzák ki, hogy kitalálják, hogy melyik orchideát milyen darázsfaj porozza.
Az a tény, hogy az edényben lévő orchideák egyre kevesebb és kevesebb hímet vonzzanak bizonyítja, hogy a hímek megtanulják, valószínűleg az orchidea virágok jutalom nélküli birkózásával, hogy ne válaszoljanak az ilyen helyekről jövő illatokra. Így a darazsak habituálódnak bizonyos ingerekre, megtanulva, hogy ne reagáljanak azokra az ingerekre, amelyek korábban egy viselkedés mintázatot indítottak el.
 
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org