Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)
Ösztön és tanult viselkedés
Téves nézetek az ösztönről és a tanulásról
 
Habár a tanult viselkedések és az ösztön egyaránt sokféle lehet, eddig következetesen minden viselkedést vagy az egyik, vagy a másik kategóriába soroltunk. Nem mindenki ért azzal egyet, hogy ez bölcs dolog, s valójában hosszú és elmérgesedett vita jellemzi az ösztön szó használatát. Ez a vita alapjában véve a definíció felett van és sok más szemantikus érveléshez hasonlóan a vita olyan szintet ért el, amely sokszorosan felülmúlja a kérdés fontosságát.
 
Úgy gondolom, hogy az ösztön és a tanult viselkedés fogalmakat használhatjuk, ha tisztában vagyunk vele, hogy az ösztön nem csupán genetikailag meghatározott, s a tanult viselkedés sem csak a környezet által meghatározott. Sokan úgy gondolták, és néhányan még mindig úgy tartják, hogy az ösztönös vagy velünk született viselkedések és a tanultak között a legfontosabb különbség, hogy az egyik genetikusan meghatározott, a másik környezet által meghatározott. Ezeket a kifejezéseket gyakran úgy értelmezték, hogy az ösztönös viselkedés valamilyen módon a génben vagy génekben kódolt, míg a tanult viselkedés független a genetikai hatásoktól, s csupán az állat környezetétől és tapasztalatától függ. Ezek az értelmezések alapvetően hibásak.
 
Vegyük a mostoha szülők által nevelt rózsaszínű kakadu öröklött, táplálékkérő hangját és a felnőtt mostohaszülők által nevelt rózsa kakadu kapcsolattartó tanult hangjait. Mindkét típusú hívó hangot ugyanaz a hangképző mechanizmus állítja elő, amely az agy szabályozása alatt áll. A strukturák nem kódoltak a madár génjeiben sem, pedig spontán módon nem keletkeznek a környezet hatására. Mind a gének és a környezet hozzájárul az agy fejlődéséhez, és a rózsa kakadu agya olyan szerkezetű, hogy a fióka kérő hangot képes kiadni, amikor éhes, és a felnőtt madár jelen van. A jelzés igen hasonló a többi rózsakakadú fiókáéhoz, és úgy tűnik, hogy nem számít, hogy a kikelés előtti környezetben milyen hangokat hallott a fióka és a hangok alig változnak a fiókák kelése után, még ha szüleinek a hangja helyett a fióka inkakakaduk kommunikációs jelzéseit hallgatja. De a rózsakakadú fiókák agyának más része információt tárol a csapattagok hívó hangjairól. Ha a fióka inkakakadukkal együtt van, akkor az ők kapcsolattartó hangjukat hallja, ez a hallási tapasztalat megváltoztatja agyának működését, így el kezdi használni egy másik fajnak a kapcsolattartó hangjait. Az új információ befogadásának a képessége jelzi agysejtjeinek a kapacitását különböző típusú funkciókra. Ezen sejtek a genetikai információ által adott anyagok külcsönhatásával fejlődtek ki. Más szavakkal minden viselkedés fejlődésének van genetikai alapja.
 
Jó legyen, az ösztönös vagy tanult viselkedés képessége, valami, ami függ az idegsejteken és ezen sejtek fejlődése génektől és a környezettől függ. De az ösztön bizonyára jobban meghatározott genetikailag, mint a tanult viselkedés és a tanult válaszok jobban meghatározottak a környezet által, mint az ösztönök. Ez ismét téves. Richard Dawkins kérdése szerint ki mernéd-e jelenteni, hogy egy csokoládétorta 60 % recept, és 40 % liszt, tojás, kakaó, só és cukor /184/. Vagy 65 % alkotórész és csupán 35 % recept. Dawkins szerint nem kérdeznéd és én sem kérdezem. Aki azt jelenti ki, hogy az ösztön erősebben genetikus, mint a tanult viselkedés, pontosan ugyanezt a hibát követi el. A genetikai információ (recept) és a molekulák, amelyek az állat felépítéséhez szükségesek (alapanyagok) teljesen más típusú dolgok. A két dolog kiegészítő szerepet játszik az idegrendszer fejlődésében, amely lehetővé teszi tulajdonosának, hogy egyes dolgokat ösztönösen, míg másokat tanultan cselekedjen.
 
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org