|
|
|
Ösztön és tanult viselkedés
|
|
Belátásos tanulás
|
| |
| A tanulás sokféleségének bemutatására
hozott utolsó példaként Sue Savage Rumbaugh vizsgálatát ismertetem
két fiatal csimpánzzal /698/. A kutató megtanította Shermant és
Austint, hogy a trénerükkel és egymással egy jelekkel
ellátott átvilágított billentyűzettel kommunikáljanak. A csimpánzok
viselkedését kondicionális technikával alakították ki, az állatokat
táplálékkal és dícsérettel jutalmazták a helyes válaszokért, pl.
a csimpánzoknak a villáskulcs jelét kellett megnyomni,
amikor egy villáskulcsot mutattak fel, és a csavarhuzó jelét,
amikor egy csavarhuzót mutattak fel. |
| |
| Ami különösen érdekes volt ezzel a kondícionálási
folyamattal, a mód, ahogyan a csimpánzok megtanulták a feladatot.
Pl. amikor Sharmant tanította 3 szerszám
nevére, a csimpánz kezdeti válasza, amikor a billentyűzet nyomogatásánól
állt, ha a kutató felmutatta a villáskulcsot, Sherman egyforma
valószínűséggel nyomta meg a szívószál jelét és a villáskulcs
jelét. Az első 108 próbálkozásból Sherman válaszainak csupán
43 %-a volt jó, és pusztán véletlen próbálkozás alapján 33 %-ban
talált volna. Azonban a majom egyszer csak rájött a feladatra
és a következő 106 kérdésben Sherman a szerszámot 102 esetben
helyesen választotta ki. |
| |
| Ha ez operáns kondícionálás, akkor ez
azt jelenti, hogy a fogalom a tanulás jelenségeinek nagyon széles
körét takarja /545/, talán magába foglalva a belátásos tanulást
is. Wolfgang Köhler klasszikus kísérleteiben a csimpánzok kedvenc
táplálékát pl. a banánt, az állat elérési körén kívül helyezte
/439/. A ketrecben azonban dobozok és botok voltak, amely lehetővé
tette csimpánzoknak, hogy elérjék a táplálékot. Úgy tűnt, hogy
csimpánzok a helyzetet tanulmányozták bizonyos ideig, gyorsan
megoldották a problémát és megszerezték a táplálékot. Az ilyen
típusú feladatmegoldás minöségileg különbözik a patkány viselkedésétől,
amikor a pedál nyomogatás fokozatos növelésével tanulja meg a
táplálék elérését. |
| |
| Másrészt azonban a skinneri pszichológusok
egy csoportja kimutatta, hogy a galambok is képesek belátásos
módon viselkedni, ha operáns kondícionálással betanították őket
olyan viselkedésre, amelyeket később feladatmegoldásban használhattak
/243/. Elsőnek galambokat jutalmaztak, amikor egy dobozt mozgattak
a ketrecük alján lévő zöld folt felé és ettől elkülönítve
megtanították a galambokat, hogy felmásszanak egy tárgyra és apró
banánmakettet csipegessenek, amely a ketrecükbe lóg. Ezeket a
galambokat nem taníttották meg arra, hogy a dobozt a banán modell
felé tolják, továbbá a tanulás alatt a banán alatt elheyezett
dobozt nem tudták mozgatni. De amikor egy olyan ketrecbe helyezték,
ahol volt egy mozgatható doboz a ketrec közepén és a banán bizonyos
távolságban függött tőle, a madarak elkezdték a dobozt tologatni,
amíg a doboz a banán alá nem került, amikor felmásztak
a dobozra és elkezdték csipegetni a banánt /a felfüggesztett banán
alatt nem volt zöld folt a padlóra festve/. |
| |
| Azok a galambok, melyeket csupán egy
álló dobozra felmászásra ás banán csipegetésre tanítottak meg,
de korábban nem tanították egy doboz tologatására, nem mutatták
a társaiknál megfigyelt új problémamegoldó képességet, akik két
viselkedést mászást és csipegetést, továbbá a told a dobozt a
zöld folthoz tanulták meg. Ezen felfedezés szerint lehetséges,
hogy a nyilvánvalóan intelinges probléma megoldás egyáltalán nem
különbözik az operáns kondícionálástól. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 