Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 

 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:(még nincs ellenőrizve)

Ösztön és tanult viselkedés
A tanulás típusai
 
A klasszikus és operáns kondícionálás csupán kettő azon számos jelenség közül, amelyet a tanulás címszó alá helyeztek. Pszichológusok és biológusok, akik a tanulás közvetlen aspektusa érdekel, sokféle módját fedezték fel, hogy az állatok miként változtatják meg a viselkedésüket, specifikus tapasztalatokra adott válaszként. Megkérdőjelezték azonban, hogy a tanulás ilyen típusait asszociatív tanulásnak lehet-e nevezni.
 
Pl. a nőstény kaparódarázs fészket épít rendszerint a földön, amelyet elhagy, hogy táplálékot gyűjtsön. A darázs az áldozatait visszaviszi a fészekbe, hogy az utódait táplálja. A kaparódarazsaknak kiváló térbeli tájékozódó képessége van /772/. Amint fészküket elhagyják az első alkalommal, néhány másodpercen keresztül köröznek, majd elindulnak táplálékot keresni. A rövid orientációs repülés alatt a fészek körüli tereptárgyakról információkat tárolnak, amely alapján visszatalálnak a kicsi és gyakran alig látható fészekbejárathoz. Niko Tinbergen kimutatta, hosszú idővel ezelőtt, hogyha a fészek bejárata körüli tárgyakat áthelyezzük, miután a darázs elvégezte az orientációs repülését és elrepült vadászni, mikor visszatér a nőstény darázs a fészekbejáratot az áthelyezett tereptárgyaknak megfelelően fogja keresni /9. ábra/.
 
Azok a madarak, amelyek táplálékot rejtenek, szintén kivételesen jó térbeli memóriával rendelkeznek . Egy kis cinege többszáz rovart vagy apró magot képes elrejteni a falüregekbe, vagy zuzmók közé az egyik napon és legtöbbjüket képes megtalálni a következő, vagy az azt követő napon. A madár egyetlen táplálékot rejt el egy helyen és sohasem használja ugyanazt a helyet kétszer. David Sherry és kollégáinak kísérletes munkája kimutatta, hogy a cinegék emlékeznek, hogy hol rejtették el a táplálékot, és hogy hol találtak elrejtett táplálékot, ami megelőzi, hogy feleslegesen ismételten ellenőrizné a kimerített raktárakat. Ezekben a kísérletekben a cinegék raktározhattak táplálékot az aviáriumba helyezett kicsiny műfák lyukaiba. A madarak rendszerint négy vagy öt lyukba tettek napraforgó magot, a 72 lehetséges raktározó helyről. Ezután a madarakat eltávolították az aviáriumból. Egy nappal később a cinegék visszatértek a laboratóriumba és táplálék után kutattak amelyet ezalatt eltávolítottak. Mind a 72 raktározóhelyet letakarták fedőkkel. A cinegék sokkal több időt töltöttek a 24 órával korábban elrejtett helyek vizsgálatával és a fedeleinek eltávolításával, mint azoknál a helyeknél, ahová nem raktároztak táplálékot /1o. ábra/. Mivel az üregek üresek voltak és fedettek, a madarak nem használhattak szaglási vagy látási ingereket a raktározott táplálék megtalálásában, csupán memóriájukat használhatták, hová rejtették a táplálékot /718/.
 
Az amerikai fenyőszajkónak még bámulatosabb a memóriája, mivel ezen madarak több, mint 9ooo fenyőmagot képesek raktározni egy teljes hegyoldalban, 1-1o magot egyetlen helyre. A madár egy kis üreget ás mindegyik helyen, és ezután teljesen befedi a raktárat. Bár a fenyőszajkók ezt a munkát ősszel végzik, télen raktáraikat használják tavaszig. Így hónapok telnek el, míg visszamennek egyes raktárakhoz magokat kivenni /35/.
 
Lehetséges, hogy a szajkók valójában nem emlékeznek az egyes raktárak pontos helyére, hanem valamilyen egyszerű szabályt használnak. Pl. a raktárak kis fűcsomók mellett vannak. Vagy lehet, hogy emlékeznek a raktár körülbelüli helyére, s amikor már ott vannak, próbálják kiszagolni az elrejtett magokat. De a cinegékhez hasonló kísérletek kimutatták, hogy a madarak pontosan emlékeznek, hogy hová rejtették a táplálékot. Az egyik ilyen kísérletben a szajkó elrejtette a táplálékot egy nagy szabadföldi aviáriumba, s a raktározás után a madarat átvitték egy másik ketrecbe. A megfigyelő, Russel Balda, pontosan feltérképezte az egyes raktárak helyét, majd eltávolította az elrejtett magokat, és kiseperte a ketrec alját, így a raktározás összes jelét megszüntette. Így a madárnak nem volt semmilyen vizuális, vagy szaglási vezérlöje, amikor egy héttel a táplálékrejtés után visszaengedték a táplálék keresésére. Balda feltérképezte a helyeket, ahol a szajkó benyúlt a csőrével, a már nem létező raktárak után kutatva. A madár térbeli memóriája kiválóan szolgált, mivel a raktárak 8o %-át meglátogatta, s csupán néhány próbálkozást végzett nem raktározott helyeken /35/.
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org